Interjú Berg Judit íróval
Marcsi néni a Tökmagok a korallzátonyon című könyvolvasása után kereste meg az írónőt.Olvasd el a könyvajánlóját! >>>“De hullám csak akkor van, ha valahol a tengeren fúj a szél. |
Marcsi néni: Nagyon örülök, hogy beszélgethetünk, még ha csak virtuálisan is! Könnyű dolgom van, mert ismeretségünk, barátságunk régi időre nyúlik vissza. Sok találkozón veszel részt, sok helyre eljutsz, könyveidet a legkisebbektől a kamasz korosztályig olvassák. Így egyre nagyobb a rajongótáborod is. A személyes találkozók élményeit kamatoztatod a műveidben?
Berg Judit: A találkozókon szerzett élmények inkább feltöltenek, lelkesítenek és nagyon sok örömet szereznek. Előfordult már, hogy egy-egy gyerek által feltett kérdés adott új ötletet, vagy hallottam a találkozón egy olyan nevet, ami később egy szereplő nevét ihlette, de amúgy inkább töltekezem ilyen alkalmakkor. Rengeteg szeretetet, odafigyelést, érdeklődést és ajándékot szoktam kapni a gyerekektől – ez mind nagyon sokat jelent nekem a munkámban.
2009-ben a Cimbora klub vendége volt Berg Judit >>>
2018-ban is a Cimbora klub vendége volt az írónő, aki átadta az Alma-vetélkedő díjait is >>>
Marcsi néni: Ebben a nem mindennapi helyzetben én is itthonról dolgozom, és sok könyvvel vettem magam körül. Itt van velem a Tökmagok a korallzátonyon című rész a Most én olvasok-sorozatból, ami a harmadik nehézségi fokot képviseli. Nyugodtan mondhatom, hogy nagy kedvence a gyerekeknek. Hogyan született ez a könyved, mi inspirált a téma kiválasztásában?
Berg Judit: Gyerekkoromban nagyon szerettem azokat a történeteket, amelyek mellesleg bemutatták a világ egy érdekes szegletét vagy a történelem egy különleges időszakát. A Most én olvasok-sorozat számára úgy választottam témát, hogy a mese szereplői mindig valamilyen izgalmas, valós helyre jussanak el. Így erednek a tökmagok az első részben egy oroszláncsalád nyomába Afrikában, kalandoznak vulkánon a második részben, aztán egy korallzátonyon víz alá merülnek és víz alatti régészeknek segítenek a harmadik részben, végül egy varázslat során visszajutnak az ókori Egyiptomba a negyedik részben. A történet és a szereplők mind az én fejemben születtek, de a vulkanológusok és régészek munkája, a szavannák élőlényei vagy az egyiptomi temetkezési szokások mind a valóságot tükrözik.
Marcsi néni: A kalandos történetekben sok ismeretet is szerezhetnek a gyerekek, élményt nyújtanak és tanítanak is egyben. Miért éppen a tökmagok lettek a főszereplők?
Berg Judit: Ebben nagy szerepe volt Kovács Eszternek, a Pagony főszerkesztőjének. Én eredetileg erdei manókra gondoltam, Eszter azonban, aki rengeteg könyvet és kéziratot olvas, megkért, hogy találjak ki valami mást. “Annyi manó szerepel a mesékben, hogy lassan sírni tudnék tőlük” – mondta. Persze a tökmagok se nagyobbak a manóknál, de mégiscsak különlegesebbek, egyedibbek, ebben nagyon igaza volt Esztinek.
Nem találtak könyvet a gyerekeiknek, alapítottak egy kiadót >>>
Az írónő gyermekeivel
Forrás: nlc.hu (2014)
Marcsi néni: A regények megírásához merítettél saját gyermekkorodból is, vagy kaptál ihletet a gyermekeidtől?
Berg Judit: Gyerekkoromban állandóan kalandokon törtem a fejem és magam is kalandornak készültem. Ilyen értelemben nagyon sokat merítettem. De nemcsak a gyerekkori élményeim, hanem az olvasámányaim is meghatározók. Nagyon erősen emlékszem, milyen könyveket szerettem gyerekként olvasni. A kalandos, fordulatos, kiszámíthatatlan, vicces és sok párbeszéddel megírt történetek voltak a kedvenceim. Erre törekszem én is, amikor írok. És persze hatnak rám a gyerekeim is – kisebb korukban nekik találtam ki a meséket, de a mai napig adnak ötleteket, kérnek szereplőket vagy mesélnek olyan eseteket, amelyeket kedvem támad megírni.
Marcsi néni: Műveid közül melyek állnak hozzád a legközelebb?
Berg Judit: Mindig az aktuálisan írt könyv a legfontosabb. De ha visszatekintek, akkor kiemelkedik a Rumini- és Lengemesék-sorozat, illetve a nagyobbaknak szóló Alma, Drifter és Az őrzők. Ez utóbbi hármat volt a legnehezebb megírni, mindhárom rengeteg felkészülést igényelt és nagy kihívás volt, így ezekre különösen büszke vagyok.
Marcsi néni: A négy madár titka című ifjúsági regényt ketten írtátok Kertész Erzsivel. Okozott ez bármilyen nehézséget?
Berg Judit: Nagyon féltem a közös munkától, de Kertész Erzsivel hatalmas élmény volt együtt dolgozni. Nagyon egy húron pendülünk, könnyen rá tudtunk hangolódni egymás stílusára, és remekül kiegészítjük egymást, amikor írásra kerül a sor. Nagyon szerettem közösen írni a Négy madár titkát és Az óra rejtélyét, bízom benne, hogy folytatjuk még majd ezt a sorozatot is.
Amikor az egyik író nem tudja előre, hogy mit akar a másik
(konyves.blog.hu) >>>
Marcsi néni: Kiknek könnyebb írni, a kisebbeknek vagy inkább a kamaszoknak?
Berg Judit: A kisebbeknek bizonyos szempontból könnyebb. Egyszerűbb, átláthatóbb történeteket kell röviden, frappánsan megfogalmazni. Ráadásul sokkal hamarabb el is készül egy Maszat-rész, mint például egy Rumini. Másrészt viszont – talán azért, mert a gyerekeim közben megnőttek (21, 17, 16 és 12 évesek) – jelenleg közelebb állnak hozzám a nagyosabb témák. Krimiíráshoz ezért többször van kedvem, mint a legkisebbeknek szóló mesékhez. Persze azokhoz is időről időre kedvet kapok, ebben nagy szerepe van a húgom gyerekeinek, akik éppen most bölcsis-óvodás korúak.
Marcsi néni: Amikor kisgyerek voltál, mi volt a kedvenc meséd, könyved?
Berg Judit: Kisgyerekként imádtam a népmeséket, de szerettem Rumcájsz történeteit is. Önálló olvasmányként legnagyobb kedvencem Mándy Iván Robin Hoodja volt, de nagyon sok más kalandregényt, lányregényt és történelmi regényt is olvastam, szinte mindenen végirágtam magam, ami csak a kezeim közé akadt. Néhány példa felsős kedvenceim közül: Jan Terlouw: Kiből lehet király?, Erich Kästner, később Alexandre Dumas könyvei, Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya, Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák sorozata, Mikszáth: Akli Miklós, Dahl: Danny, a szupersrác, Rejtő Jenő minden könyve, valamint a teljes Pöttyös-, Csíkos- és Delfin könyvsorozat.
Marcsi néni: A kortársak közül kiknek a munkái állnak közel hozzád?
Berg Judit: A teljesség igénye nélkül: a mai magyarok közül nagyon szeretem Kertész Erzsi, Mészöly Ági, Szabó Borbála, Molnár T. Eszter, Wéber Anikó, Dániel András, Harcos Bálint írásait, többek közülük nagyon jó barátaim is.
A külföldi kortársak közül megkerülhetetlennek (és nagyon jónak) tartom a Harry Potter-sorozatot, kemény, de nagyon jó író Anna Woltz, nemrégiben nagy élmény volt Vilmos fiammal végigolvasni Erc Elfman és Neal Shusterman Akcelerátus trilógiáját, jelenleg pedig – hogy visszatérjek a magyarokra – a szintén szuper Időfutárt olvassuk közösen.
De számomra meghatározó a Narnai krónikái, a Winettou, a Levél a kiálynak vagy éppen Jeney Zoltán Rév Fülöp trilógiája is.
Marcsi néni: Milyen terveid vannak, éppen min dolgozol most?
Berg Judit: Jelenleg a Rumini tizedik részét, a Rumini és az elsüllyedt világot írom – remélhetőleg még idén meg is jelenik majd. De tervezek folytatást a Két kis dinónak, a Lengemeséknek, a Drifternek, Az őrzőknek és a kicsiknek szóló sorozatoknak is, vagyis lesz még Maszat és Sári kötet is!
Marcsi néni: Végül mit üzensz a gyerekeknek?
Berg Judit: Olvassatok sokat! Minden könyvben egy másik világ várja, hogy felfedezzétek!
Köszönöm a beszélgetést! További sikeres alkotómunkát kívánok!