Interjú Bosnyák Viktória író, műfordítóval

Marcsi néni a Mantyusok 3. - Micsoda buli című könyv

olvasása után kereste meg az írónőt!

Olvasd el a könyvajánlóját! >>>

“Az emberek a kutyában bíznak legjobban.
A kutya az ember legjobb barátja.
De a gyerek legjobb barátja a mantyus.”


Marcsi néni: Mondhatom, hogy könnyű dolgom van, mert ismeretségünk, barátságunk régi időre nyúlik vissza. Több alkalommal is beszélgettünk író-olvasó találkozókon, a Cimbora klub vendégeként Dunaújvárosban, majd Rácalmáson is. 2017-ben meg az a csoda ért, hogy átvehettem tőled a Tündérkönyvtáros oklevelet. Most az adott helyzetben mindenki lelassul kicsit, több ideje marad arra, hogy, "megálljon", hogy meglássa az értékeket, és hogy megbecsülje azokat. Érték az írás is, amivel másokat is segítünk, inspirálunk. Hogy éled meg ezt az időszakot, milyen hatással van rád?

Bosnyák Viktória: Nagyon furcsa ez a tavasz. Másfél évtizede alig várom a februárt, mert a félévi bizonyítványok után újra tele a naptáram, mehetek országszerte a gyerekekhez. Ez nekem rettenetesen fontos. Bár fárasztó az utazás, és a hajnali kelés, mégis rengeteg erőt, energiát ad minden találkozás. Ez a pezsgés vezeti be a nyaramat, amikor írni szoktam. Szomorú belegondolnom, amikor a naptáramban látom, hogy aznap épp hol kellett volna lennem. Ha ismerős helyszínen vártak volna akkor azért, ha új csapathoz mentem volna, akkor azért.

Most összefolynak a napok. Írok, kutyát sétáltatok, időnként videókat veszek fel, főleg Dudás Győző illusztrátorom segítségével. Most egyébként ezek a kis “produkciók” jelentenek sikerélményt, hiszen van, amivel egy hét alatt nyolcezernél is nagyobb nézettséget értünk el, ami gyerekkönyves kategóriában igencsak szép szám. (Ez a Móra negyedóra 30. része volt, a Fókuszban a kókusz című könyvünkről.)

 

Marcsi néni: Több ifjúsági regényed is megjelent már. Mi inspirált abban, hogy a gyerekenek írj?

Bosnyák Viktória: Gyerekeknek írni hatalmas felelősség, hiszen néhány jó, épp neki való könyvvel olvasóvá nevelhetünk egy gyereket, ami egész életére hatással lesz. Dagályosan hangzik, ha azt mondom, ez egyfajta küldetés. De a bennem lakó gyereket is szeretem szórakoztatni, ezért nem nehéz a kicsikhez szólnom. Ráadásul a gyerekek tényleg őszinték. Egy felnőtt íróval a kulturált felnőttek udvariasak. Gratulálnak neki, akkor is, ha esetleg egy sort sem olvastak tőle, csak mert így illik. De a gyerekek szemében a csillogás mindig őszinte. Vagy le tudom kötni őket, vagy nem. Így mindig tisztában vagyok azzal, hogy hányadán állunk. Szeretem ezt.

2015-ben gyereknap alkalmából volt vendégünk az írónő (képek) >>>

 

Marcsi néni: A gyerekek nagyon szeretik a könyveidet, a legkisebbektől a kamasz korosztályig olvassák. Épp a Mantyusok-sorozat harmadik kötete, a Micsoda buli című rész van a kezemben. Hogyan született meg ez a sorozatod?

Bosnyák Viktória: A Mantyusok olyan manók, akik kutyusokká tudnak változni. Ez akkor lett világos számomra, amikor családtag lett nálunk egy beagle kölyök, akinek nevet kellett adnunk. A hátán volt egy manó alakú folt. Mindjárt tudtam, hogy ez nem lehet véletlen. Emögött fontos történet rejtőzik. Csak le kellett írnom.

 

Marcsi néni: Nagyon tetszik, hogy kalandot, olvasási sikerélményt nyújt. A találkozókon szerzett tapasztalatok, a beszélgetések segítenek a témáid kiválasztásában, esetleg a címek, nevek kitalálásában?

Bosnyák Viktória: A találkozók azért fontosak, mert akár már elkészült, akár tervben levő történeteimről beszélgetek a gyerekekkel, mindig világosan látom, hogy mi az, ami bejön, és mi az, ami nem. Ez valahogy beágyazódik a gondolataimba. Nem direkt módon, de segít abban, hogy meddig mehetek el. És ez nem azt jelenti, hogy vissza kell fognom magam, hanem éppen azt, hogy sokkal többet is megtehetek, mint hittem. A gyerekeknek van humoruk, és élvezik a szokatlan történeteket is.

 

Marcsi néni: Van-e olyan a könyveid között, amelyik közelebb áll a szívedhez?

Bosnyák Viktória: Ez olyan, mintha egy 36 gyerekes anyát kérdeznél arról, hogy van-e kedvenc gyereke. Szerintem ő is azt mondaná, hogy persze a legidősebb, az első, hiszen az ő születésével vált anyává. Ez nálam a Tündérboszorkány, ami sokáig a legismertebb is volt. Az elmúlt néhány évben talán egy kissé megelőzte a Sirály a király?. És melyik anya szíve ne dobbanna meg, ha a gyerekei sikerére gondol? Egy anya a csúnyácska gyerekeit is szépnek látja, de azért azt is tudja, ha valamelyikük igazán gyönyörű. Nekem is vannak szépséges könyvgyerekeim. De az anyai szív leginkább a legkisebbektől, a legfiatalabbaktól olvad el. Ezeket mind Dudás Győző illusztrálta. A Pacák a pácban, a Rém jó könyvek sorozatból a Sáfrány és a szörnyanyák, és a legifjabb a Tengernyi kaland sorozat első része a Fókuszban a kókusz. Most miatta izgulok, hiszen akkor került a könyvesboltokba, amikor azok éppen bezártak. Így sajnos még kevés visszajelzést kaptam rá, igaz, akik olvasták, akik megcsodálhatták Győző rajzait, azok már a folytatásért nyúznak. (Lesz is. Már megírtam.)

 

Marcsi néni: Az íráshoz saját gyermekkorodból merítettél, vagy a gyermekeid ihlettek meg?

Bosnyák Viktória: Főként a saját gyerekkoromból. Imádtam suliba járni. Az osztály közepének lenni. Nagyon szerettem felsős és gimis osztályfőnökömet is. De családtagjaim életéből is csenek figurákat, helyzeteket, mindent, ami éppen kell.

 

Marcsi néni: Milyen érzés volt színdarabot készíteni az egyik művedből?

Bosnyák Viktória: Már kétszer is volt részem ebben az élményben.

Fotó: Budai Éva (facebook.com) Fotó: Budai Éva (facebook.com) Amikor a Sirály a király? zenés előadás létrejött, az hatalmas vállalkozás volt. Saját kis konyhapénzemből, profi csapattal raktuk össze a turnét. Megírni még hagyján volt, de megtanulni sokkal nehezebb. Azt hittem, hogy majd laza lehetek, úgy, ahogyan az író-olvasó találkozókon. Aztán kiderült, hogy párom, Szirtes Marci, zseniális, profi gyerekszínész, aki velem ellentétben énekelni is tud, arra számít, hogy én pontosan mondom a szöveget. Ehhez szokott a főváros nagy színházaiban. De sikerült legyőznünk minden nehézséget, hála rendezőnknek Halasi Dánielnek, rendező-koreográfusunknak, Gyenes Ildikónak, fantasztikus hangmérnökünknek Kupcsik Bertalannak. Így nem csak a látvány lett szuper (a díszletet én találtam ki, a bábokat Vida Andrea készítette), hanem zeneszerzőnk Kovács Adrián dalai is pompásan szóltak. Felemelő volt ezekkel a komoly tehetségekkel dolgoznom.

A következő előadás idén Gyereknapon került volna színpadra a Pesti Magyar Színházban. A Rém jó könyvek második kötetének egyik történetéből fejlesztettük ki az ABC küldetés című játékos előadást a fiatal és fantasztikus Horváth János Antal dramaturggal. Most azonban sajnos a vírus miatt késik a bemutató.

A Sirály a király zenés előadás Facebook-oldala >>>

 

Marcsi néni: Egy nagyon szép díjat hoztál létre, amivel sok gyermekkönyvtárosnak megdobogtatod a szívét, hiszen a legszebb elismerés a gyerekek dicsérete. Mi késztetett a Tündérkönyvtárosok felkutatására?

Bosnyák Viktória: Abban, hogy rövid idő alatt beindult a pályafutásom, hatalmas szerepük volt a könyvtárosoknak, akik megjelenésétől kezdve ajánlották a Tündérboszorkányt a pedagógusoknak. Így lett belőle kötelező olvasmány. Az évek során rengeteg könyvtárost ismerhettem meg személyesen, és láttam, hogy közülük sokan valóban varázslatos tevékenységet fejtenek ki, különösen a gyermekek körében. De a díjat csak kitaláltam és átadom, nem én mondom meg, hogy ki kaphatja, hanem az olvasók. Így tényleg csak az lehet Tündérkönyvtáros, akiről a gyerekek azt gondolják, hogy mágikus képességei vannak.

 

Marcsi néni: Mi volt a kedvenc meséd, amikor kicsi voltál? Később, amikor már magad válogattad az olvasmányokat, akkor mely írókat, regényeket szeretted?

Bosnyák Viktória: Nem tudok egyetlen mesét mondani. Faltam a meséket könyveket, amióta csak az eszemet tudom. Apukám nem csak felolvasott nekem minden este, de saját mesét is kitalált. Ezek mindig valami tanítást is jelentettek, bújtatottan, bármiről. Például a fazekasságról, vagy a tutajépítésről. Mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került. Felsőben már klasszikus felnőtt könyveket. De legjobban a XX. századi amerikai irodalmat szerettem, szeretem.

Bosnyák Viktória és Dudás Győző
Forrás: Tintató Kiadó Facebook-oldala Bosnyák Viktória és Dudás Győző
Forrás: Tintató Kiadó Facebook-oldala

 

Marcsi néni: Milyen terveid vannak a közeljövőben? Kiknek készülsz írni mostanában?

Bosnyák Viktória: A Tengernyi kaland sorozatot folytatom. Még nem árulhatok el részleteket, de olyasmi következik, aminek a pedagógusok biztosan örülni fognak.  Ezt a Tintató Kiadó fogja kiadni, ami saját kis cégünk Dudás Győzővel. Azért alapítottuk, hogy nagyobb szabadságunk legyen saját könyveink megvalósításában. Webáruházunk is a hetekben nyílik, és ez nagyon lefoglal. De azért még ezen a nyáron megírom az Elképesztő és a Képtelenség folytatását a Kolibri Kiadónak.

 

 

Marcsi néni: És végül  mit üzensz a gyerekeknek?

Bosnyák Viktória: A gyerekeknek azt üzenem, hogy nem kell minden ételt szeretni, akkor sem, ha egészséges, de azért jó megkóstolni, hátha finom. Ha mégsem, ne erőltesd!

Nem kell minden könyvet szeretni, de azért jó beleolvasni, hátha érdekes. Ha nem, ne erőltesd!

Ugye az evést sem hagyod abba csak azért, mert valami, amit megkóstoltál, nem ízlett? Az olvasást se hagyd abba, csak azért, mert egy könyv nem tetszett. Garantáltan találsz neked valót.

Köszönöm a beszélgetést! További sikeres alkotómunkát kívánok!

 

Bosnyák Viktória Facebook-oldala >>>

Az írónő könyvei a Gyermekkönyvtárban >>>