Ez történt 2010-ben

Beszámoló az adventi műsorról (december 17.)

Megnéztük a Diótörő című előadást a Bartókban (november 21)

"Fecskejáték", vetélkedő, készülődés az adventi műsorra (november 16.)

Vendégünk volt Darvasi László, a két trapitis meseregény alkotója (október 6.)

Kirándulás a szentendrei skanzenbe (szeptember 26.)

Újra itt van, újra itt van a nagy csapat... (szeptember 7.)

Évzáró találkozó (június 15.)

Cimborák nyári talákozója Dunaújvárosban (június 12)

Közös kirándulás a Baracsi úti arborétumba (2010. május 25.)

Ki mit tud? a hetedik születésnapon (is) (április 27.)

Elkészült a Cimbora-ösvény újrafestése! (április 23.)

Készülődés a hetedik szülinapra (március 23.)

Vendégünk: Vukovári Panna, a muminkönyvek fordítója (február 23.)

Mit mesél az arcod, a szemed avagy szóból ért az ember? (január 19.)

BESZÁMOLÓ AZ ADVENTI MŰSORRÓL

Az advent szó jelentése várakozás. Dunaújvárosban már évek óta hagyomány az Adventi randevú című rendezvénysorozat, amelynek keretében a cimborák évről-évre egy-egy kis színjátékot mutatnak be. Ebben az évben is nagyon vártuk ezt a napot, 2010. december 17-ét, amikor is miénk lesz a színpad és örömet szerezhetünk, kis boldogságot csempészhetünk mindenki szívébe a műsorunkkal. A műsort Marcsi néni és Adél néni állította össze, ahhoz, hogy jól sikerüljön, a gyermekkönyvtárban többször is próbáltunk: a sorrendet, az énekeket, verseket, furulyázást, beállítottuk a színpadképet és az angyalka szerepét is gyakoroltuk. Az előadás hamar osan összeállt.

Akik az előadás létrejöttében lelkesen részt vettek: Bak Máté, Balogh Barnabás, Balogh Lili, Bucsi Bálint, Egerszegi Roland, Erdei Dominik, Fekete Soma Huba, Furka Aida, Furka Aliz, Gashi Ardian, Karcsai Róza,, Kovács Fanni, Kutasi Dávid, Kutasi Diána, Kutasi Norbert, Markovits Johanna, Markovoits Mirtill, Mezei Kristóf, Mezei Olívia, Mezei Szilárd, Pászti Ágnes, Pászti Roland, Szentimrey Dóra, Tóth Adrienn, Tőkési Zoltán A zenei aláfestést Priol Dani készítette. Minden cimborának köszönet a lelkiismeretes munkájáért!

MEGNÉZTÜK A DIÓTÖRŐT A BARTÓKBAN

A Diótörő című darabra sokan elmentünk a Bartók Béla Színházba. Alig vártuk, hogy elkezdődjön az előadás. Nem a klasszikus darabot táncolták végig, hanem inkább bevezettek minket a balett világába és egy karácsonyi történet részesei lehettünk. Igazi karácsonyi hangulatunk lett! Azt hiszem én is szeretnék balettozni, olyan szépen táncoltak!

(a beszámolót Zorics Regina írta)

"FECSKEJÁTÉK" VETÉLKEDŐ, KÉSZÜLŐDÉS A ADVENTI MŰSORRA

„Fecske csicsereg, mindent kifecseg. Azt is: jön a nyár, azt is: tovaszáll.” Madaraink, a fecskék vonulását, a nagy utazást egy „fecskejáték” segítségével szemléltettük a gyerekekkel. Sok kis fecske (Nóri, Dominik, Lili, Barni, Júlia, Dóri, Anna, Bence, Dávid és az összes cimbora) tapasztalta, hogy a vándorút veszélyekkel tarkított, nagy kitartást és küzdelmet kíván a madaraktól. - Én is fecske voltam, de nem éltem túl az utazást, táplálékhiány miatt, úgy sajnálom a fecskéket- mondta Dávid. Lucáék nem is gondolták volna, hogy ilyen sok veszély leselkedik a madarakra. - Én annak örülök, hogy megbeszéltük azt is, hogy mi mit tehetünk azért, hogy sokkal több fecske érkezzen haza- mondta izgatottan Barbara..A játékot egy vetélkedővel zártuk, több feladatot kaptak a gyerekek például: versírás, szólás-mondás kiegészítése stb. A legügyesebbek könyvjutalomban részesülnek: Mezei Szilárd Vasvári Pál Általános Iskolából 6. osztályos, Dávid Anita 4. és Boda Henrietta 5. osztályos a Dózsa György Általános Iskolából, a többi résztvevő madaras könyvjelzőt kap ajándékba. A jutalmak átadására november 23-án kerül sor a Gyermekkönyvtárban. Gratulálunk! A találkozó utolsó harmadát az adventi műsor (versek, énekek, zeneszámok) szerepeinek kiosztásával töltöttük, előidézve a karácsony hangulatát.

VENDÉGÜNK VOLT DARVASI LÁSZLÓ, A KÉT TRAPITIS MESEREGÉNY ALKOTÓJA

Trapitiztünk? Igen, ehhez nem kellett semmi más csak a Trapiti című meseregény megalkotója, Darvasi László és sok irodalomra fogékony, gazdag fantáziájú gyerek: Dani, Anna, Luca. Lili, Bazsi, Barni, Kristóf, Szilárd, Olívia és a többiek. Nagyon tetszett az, ahogy mesélt az író az új készülő meseregényéről, én el szeretném olvasni- mondta Anita. Balogh Lili és Balogh Barni közösen faggatták az írót életéről, munkájáról, azt mondták, hogy nagy öröm volt az íróval beszélgetni, de közben nagyon izgultak. Olívia szerint: az volt a legjobb a találkozón, hogy nemcsak mi gyerekek kértünk autogramot Darvasi Lászlótól, hanem az író is kért tőlünk Balázs és Dani kijelentette, hogy a következő író-olvasó találkozóra ők fognak felkészülni és olyanok lesznek, mint a „ nagyok”.A gyerekeken kívül sok felnőtt is eljött a találkozóra és érdeklődve hallgatták a meghívott vendég színes vallomását, életéről, írásairól.

KIRÁNDULÁS A SZENTENDREI SKANZENBE

2010. szeptember végén, bízva egy szép őszi időben, felkerekedtünk több mint harmincan, hogy ellátogassunk Szentendrére a Skanzenbe. A kirándulás költségeit kulturális pályázat útján nyertük a városi önkormányzattól. Szundi Dóri beszámolója: Nagyon örülök, hogy eljöhettem, még sohasem voltam ilyen régi iskolában, mint amilyenben most „tanulhattunk”. Alig várom, hogy otthon elmesélhessem! Amit nagyon sajnálok, hogy nagyon hideg volt ezen a napon és bőrig ázott az egész Cimbora csapat.

ÚJRA ITT VAN, ÚJRA ITT VAN A NAGY CSAPAT...

Szeptemberi első foglakozásunkon az iskolakezdés miatt sokasodó feladatok ellenére is közel negyven cimborával találkozhattunk. A gyerekcsapat először a szentendrei skanzenbe tervezett kirándulásról kapott információkat, majd Sparing Donát gitár muzsikával köszöntötte a találkozón résztvevőket. Majd bemelegítésként vidám, feloldódást segítő drámajátékok következtek. Balogh Lili és Barnabás egy természetvédelemmel kapcsolatos vetélkedővel készült.

• Nagyon izgultam, hogy mennyire tudom lekötni a társaim figyelmét. – mondta Lili.

• A természetet választottuk, mert szeptember 26-a a „Tiszta hegyek napja”- folytatta Barni

• Mindenki figyelt ránk, a kérdésekre jelentkeztek és a csapatverseny is jól sikerült- lelkendezett Lili.

• A kérdések a madarakhoz, a Nemzeti Parkhoz, a védett növényekhez és a környezetvédelemhez kapcsolódtak, mindenki találhatott valami érdekeset. - tette hozzá Barni.

Helyezések:  1.Tigrisek      2. Nemes kócsag    3. Környezetvédők     4. Rigó

Gratulálunk!

ÉVZÁRÓ TALÁLKOZÓ

A gyülekező itt volt a szokott kis helyünkön a könyvtárban. Ez a nap legalább olyan igazi volt nekem, mint tavaly az évzáró. Először alkottunk egy nagy kört a székekkel, majd sokat játszottunk sokat. Az első játék: „Te voltál! Nem én voltam!” Többféle hangsúllyal érzéssel mondhattuk a kérdéseket, izgalmas volt. Utána a napok neveit mondhattuk, de az „sz”-szel kezdődőeket nem mondhattuk ki. Majd ugyanezt a számokkal játszottuk és a kerek számokat nem ejthettük ki. Aztán játszottunk még egy csomót!És lejött a felnőttkönyvtárból Zsuzsa néni és ajánlott egy csomó könyvet, utána mi ajánlottunk egymásnak olvasnivalókat. Én a Szivárványország címűt és zárásként újra játszottunk. Végül Marcsi néni és Adél néni elmondta a várható programokat szeptembertől. Végül eljött az, amire nagyon vártunk, a a dinárok és tallérok beváltása. Én egy pénztárcát és egy verses könyvet vásároltam, a bátyám egy Mi micsoda dvd-t és egy regényt is vásárolt. Nagyon, nagyon jól éreztem magam!

(A beszámolót Mezei Olívia készítette)

CIMBORÁK NYÁRI TALÁLKOZÓJA DUNAÚJVÁROSBAN

„Ahány ember, annyi csodálatos világ!” Ez volt a mottója a június 12-i találkozónak. A gyülekező a MMK udvarában volt, egy árnyékos helyet választottunk a nagy gesztenyefa hatalmas árnyékot vetett a zöld pázsitra. Éppen olyan amilyenre egy negyven fős csoport elfér. Amikor megérkezteka vendég cimborák, Balatonalmádiból és Budapestről, Horváth Anna (3. osztályos a Móricz Zsigmond Általános Iskolából) mikrofont kapott és üdvözölte a Cimborákat. Azután elkezdtük Marcsi néni vezette ismerkedési játékokat, a végére már tudtuk egymás nevét. Műsorral készültünk, én Márton Abigéllel együtt énekeltem az „Este van már” című dalt. Adél néni olvasott nekünk a Szivárványország című könyvéből, amit én nagyon szeretek, és elmesélte, hogy a kisfiáról mintázta a főszereplőt. A Bartók Béla Művészetek Házában találkoztunk Érdi Tamással a zongoraművésszel, és ebben az volt a pompás, hogy csak a cimborások hallgatták a zongorázását. A Stadion étteremben ebédeltünk közösen, nagyon finom volt. A forróság miatt korábban mentünk az uszodába, ahol mindenki kedvére lubickolhatott. A vendégeink írtak a Cimbora naplóba is. Jövőre a balatonalmádi címborák lesznek a vendéglátók.

(A beszámolót Mezei Olívia írta)

KIRÁNDULÁS A BARACSI ÚTI ARBORÉTUMBA 

Egy szép tavaszi napon a Baracsi úti Arborétumot látogatták meg a Cimborák. Horváth Tibor, aki már évek óta gazdája ennek csodálatos levegőjű „ zöld szigetnek” már várta a gyerekeket és elmesélte azt, amit az arborétumról tudni kell. Majd az elhangzott kérdésekre - Sokan látogatnak ide? Bővítik a területet? Sokféle fa látható itt? - is készségesen válaszolt.

- Sokan látogatnak ide, főleg, akkor szerencsések, ha előre bejelentkeznek, akkor körbe tudjuk vezetni őket. 32 -féle faritkaság kapott helyett az arborétumban, melyeknek a magyar ill. a latin nevüket is feltüntettük. Szeretnénk bővíteni az arborétumot. Egy állatsimogatót rendezünk majd be, és egy vizes blokkot is kialakítunk a látogatók számára - tudtuk meg Horváth Tibortól.

- Nekem a legjobban a páfrány fenyő, latin nevén Ginkgo biloba tetszett- mondta Olívia.

- Ebből gyógyszer is készül - vágta rá Szilárd. Balázs lelkendezve mondta: Ez a legjobb hely a világon, olyan friss a levegő, és még patak is van, meg egy fahíd rajta! Igazat adtunk a kísérőnknek, igazi csoda, hogy a vasgyár közelében ilyen tiszta levegőjű helyet is lehet találni! Majd az állatsimogatót is megnézzük, ígérték búcsúzóul a gyerekek.

KI MIT TUD?  A HETEDIK SZÜLETÉSNAPON

Beszámoló a Ki mit tud?-ról ITT >>>

Kiss Kálmán, városunk költője, nyugdíjas középiskolai magyar tanár a következőket írta a Cimbor-naplóba:

„Zsűritagként vettem részt a Ki Mit Tud?-on. A gyerekek természetesen, közvetlenül, felszabadultan szerepeltek, verset mondva, énekelve, zenélve, táncolva önfeledten játszották szívet-lelket gyönyörködtetően önmagukat.

Aki dalol, aki táncol,

verset mond vagy muzsikál,

lehet koldus, akkor éppen

ő közöttük a király”

(Kiss Kálmán)

ELKÉSZÜLT A CIMBORA-ÖSVÉNY ÚJRAFESTÉSE!

Ezen a napon a cimborák a hagyományos „Cimbora-ösvény” felfestéséhez gyülekeztek a könyvtár előtti úton. Várnai Gyula, városunk egyik képzőművésze, a sablon megtervezője segített, irányította a lelkes kis csapatot.

- Én a kéket szeretném fújni, az a kedvenc színem- mondta Zsuzsi.

- Jaj de jó, hogy a piros nekem jutott, mert a piros a vér és a tűz színe, de párosítják a veszéllyel, a szerelemmel is- hallottuk Zsuzsitól.

A zöld, a sárga a narancssárga és a rózsaszín is sorra került. Megállapítottuk, hogy a színek alkalmazása csodálatos dolog. A színek gondolatokat, érzelmeket, érzeteket, érzéseket is kifejeznek. A találkozó végén a Cimbora-fa köré a virágok ültetésében minden Cimbora örömmel vett részt. Patrik és Róza a kisebbek között a legügyesebben gereblyéztek, de Ábel a legnagyobb is serényen kiásta a virágok helyét. Most már minden elkészült a születésnap megünnepléséhez, nyugtázták a gyerekek.

KÉSZÜLŐDÉS A HETEDIK SZÜLINAPRA!

Ezt a találkozót már a születésnap lázában égve tartottuk meg. Témánk természetesen a hetes szám volt, ennek bűvöletében zajlott minden olyan mese vers, történet összegyűjtése, ami ezzel a számmal és a születésnappal kapcsolatos. Aliz és Gréta verseket olvastak fel, majd közösen előadták Lázár Ervin meséjét, a Vacsakamti virágját.

- Milyen jó lenne, ha minden évben többször lenne születésnapi buli - beszélgették a jelenlévők.

- Nem hiszem - mondta Ákos - mert akkor oda lenne a varázsa.

Ezzel a végén mindenki egyet értett. Most már csak egy hónap és jön a 7. születésnap!

VENDÉGÜNK: VUKOVÁRI PANNA, A MUMINKÖNYVEK FORDÍTÓJA

2010. február 23-án délután 4 órától a Cimbora klub vendége volt Vukovári Panna, műfordító Tove Jansson, a muminkönyvek szerzőjének „magyar hangja”. Élvezetes író-olvasó találkozóban volt részünk, még finn nyelvleckéket is adott vendégünk. Történeteivel elvitt minket a finn vidékekre, az ottani szokásokból és a finn emberek életéből is ízelítőt kaptunk. Vukovári Panna finn-magyar szakon végzett az egyetemen, így került kapcsolatba Jansson könyveivel és utazott el Finnországba. A kérdéseket Pötör Zsófia ( 5. osztályos Cimbora a Petőfi Sándor Általános Iskolából) tette fel, akinek kedves személyisége és felkészültsége hozzájárult a találkozó sikeréhez. A beszélgetés zárásaként tartottuk meg a „ szószépségversenyt”. Régi versenyekből, íróktól, költőktől kölcsönöztünk 25 olyan szót, melyeket ők a legszebbeknek tartottak: fényes, csobban, csoda, ünnep, pillangó, zsong, hűség, galamb, hópehely, dong, dallam, ragyogás, álom, viola, csillag, gyöngy, föld, élet, szerelem, gyönyörű, édesanya, boldogság, felhő, liliomszál, heverő. A szócsokorból az első helyre a liliomszál, második helyre az édesanya, harmadik helyre a hópehely szót választották a cimborák.

MIT MESÉL AZ ARCOD, A SZEMED AVAGY SZÓBÓL ÉRT AZ EMBER?

2010. január 19-én délután 4-kor a „Mit mesél az arcod, a szemed avagy szóból ért az ember?” volt a találkozó témája. Játszottuk a „siketek párbeszédét” (ami már annyira jellemző, egymás mellett elbeszélnek az emberek). Arcjátékkal, hangsúllyal fejeztük ki gondolatainkat. Előkerültek az idegen nyelvek is.

- Szerintem az emberek érzéseiket a másik iránt az arckifejezéssel, tekintettel sokkal jobban kitudják fejezni, mutatni, mint szavakkal.- mondta Zsuzsi.

- Sokszor én is azt érzem, hogy nem mindegy milyen hangsúllyal beszélünk egymáshoz, mert „szép szavakat” is lehet gonosz szándékkal mondani - helyeselt Vivien.

-Minden nyelvnek megvan a maga szépsége. A francia nyelv például a legromantikusabb nyelv. Számomra a legszebb nyelv az olasz, de mindenkinek más és más- folytatta Zsuzsi a beszélgetést.