Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1942. május 16-án halt meg Bronisław Malinowski

"Akivel az ember nyakláncot cserél karperecre, azzal nem háborúzik. És nem is eszi meg."

A lengyel származású antropológus nevéhez fűződik többek között a funkcionalizmus fogalmának antropológiai keretek között történő meghatározása, illetve a terepmunka (tudományos) megalapozása.

A funkcionális antropológia lényege, hogy minden egyes jelenségnek, mítosznak, babonának, kulturális és mindennapi tevékenységnek megvan a maga értelme, amelyet külső szemszögből nem mindig lát meg az ember, a megértéshez a terepmunka adhatja meg a szükséges tudást. Első terepmunkáját 1914-1915 között végezte Új-Guineában, majd 1917-ben visszatért a torbriand-szigeteki bennszülöttek közé.

Részlet Agneta Pleijel: Lord Sohamár (L'Harmattan, 2012) című regényéből, amelyet Stanisław Witkiewicz és Bronisław Malinowski legendás barátsága ihletett:

„A déltengeri szigetekről szóló antropológiai munkája egyre kiterjedtebb lett. Sok könyv szükségeltetett ahhoz, hogy be tudja mutatni a déltengeri kultúrát minden szempontból és minden szinten. A történetvezetése olykor körkörösre sikerült, sokszor útvesztőre hasonlított. Az első kötet a jelképekben gazdag cserekereskedelmet mutatja majd be: karperec az egyik irányba, nyaklánc a másikba. A cserélés igen bonyolult rendszerét. Amely összefügg a presztízzsel és a hierarchiával.

De Bron véleménye szerint itt valójában egy kulturális egyensúlyt tartottak fenn. A cserekereskedelem okán a bennszülöttek évről évre utaznak a szigetek között, és közben felrajzolják maguknak az ismert világot a kiismerhetetlen világegyetemben. Akivel az ember nyakláncot cserél karperecre, azzal nem háborúzik. És nem is eszi meg.

Egy másik kötet a korallszigetek varázslatos kertkultúráját ismerteti majd. Így hozzák létre a függőleges kapcsolatot a föld és ég között. Itt írja majd le a mítoszokat és a meséket is. És sok természetfeletti lényt, akik a boyowaiak között élnek, a mulukwausikat, a balomákat, a vízi lényeket és a varázserejű kenukat. A harmadik kötetben leírja majd a nemiséget és annak a szimbolikus jelentőségét, hogy a nők tartják kézben, és hogy ők vannak a kultúra középpontjában. De leírja persze a nyugatiaktól igen eltérő szexuális szokásokat is.

Csak miután minden kötettel elkészült, lehet majd kihámozni az összjátékot és az egész között. Végül azt remélte, hogy meg tud fogalmazni egy elméletet, amely felfed valamit a nyugati és egyre inkább globális civilizációról is. És magáról az emberről.”

Kapcsolódó linkek