Évfordulók, események

II. Frigyes 1740-es trónra lépte után arra törekedett, hogy alattvalóinak jól menjen a sora, és minél több adót fizethessenek a kincstárba.

A cél érdekében reformok sorát vezette be:

• új iparágakat honosított meg,
• biztosította a vallásszabadságot,
• befogadta az otthon üldözött francia hugenottákat,
• eltörölte a kínvallatást,
• egységes törvénykönyvet dolgoztatott ki

A porosz közigazgatás a maga korában a leghatékonyabb és a legbecsületesebb volt, a törvény előtt mindenki egyenlő volt - elvileg maga a király is, akinek szava a gyakorlatban mégis megfellebbezhetetlennek számított. A felvilágosult abszolutista Frigyes bevételeinek nagy részét a hadseregre költötte, így lett Poroszország a kontinens legerősebb katonai hatalma.

Az osztrák örökösödési háború kezdetén Sziléziáért cserébe szövetséget ajánlott Mária Teréziának, a nemleges válasz után erővel vette el a gazdag tartományt. A megalázott Ausztria 1756-ban szinte az egész kontinenst szövetségbe kovácsolta Berlin ellen, de a katonái életével sosem takarékoskodó Frigyes a véres hétéves háborúban végig kitartott a túlerő ellen, és 1763-ban végleg biztosította magának Sziléziát.

A király a művészetek és tudományok támogatója, sőt művelője is volt. Élénk kapcsolatban állt a francia felvilágosodás képviselőivel, Voltaire három évig volt II. Frigyes vendége. Az uralkodó történelmi és politikai munkákat is írt, komoly mennyiségben gyártott verseket, szenvedélyesen fuvolázott. Hangszerénél jobban csak agarait és a férfitársaságot szerette, házasságából gyermek nem született. Élete végén magányos és mogorva, köszvényes fájdalmaktól gyötört öregember lett, de a nép előtt megmaradt a "kedves öreg Fritznek."