Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1889. október 11-én halt meg James Prescott Joule
Joule beteges, gyenge fizikumú gyermek volt, így tanulmányait otthon kezdte meg; majd 15 évesen a család sörfőzdéjében kezdett dolgozni, de továbbra is tanult magántanároktól bátyjával együtt. 1834-1837 között kémiát, fizikát, tudományos módszertant és matematikát tanult a híres angol kémikustól, John Daltontól.
Joule szerint Dalton kulcsszerepet játszott abban, hogy tudóssá vált: „Az ő tanításának köszönhetem, hogy úgy döntöttem, többet akarok saját kutatásaim, kísérleteim által tanulni.”
A mechanika (dinamika), elektromosságtan és hőtan területén végzett kísérletei, kutatásai nagy hatással voltak a természettudományok fejlődésére. Megalkotta a később Joule-Lenz-törvény (más néven Joule-hő) néven ismert szabályt, amely a hő és az elektromosság kapcsolatát vizsgáló kísérleteinek egyik nagy eredménye volt. Megszületett a Joule-Thomson-hatás, amely a gázok hőmérséklet-változását írja le. Számításai során hamar felismerte, és később határozottan szorgalmazta az elektromosságtan egységes mértékegység-rendszerének kialakítását, amely segítené a kutatásokat. Később az ő tiszteletére nevezték el az energia és a mechanikai munka mértékegységét joule-nak.
Egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a mechanikai munka átalakítható hőenergiává, és a hőenergia mechanikaivá. Az energiával kapcsolatos kutatásai egy új természettudományi ág, a termodinamika megszületéséhez vezetett. Bár nem ő volt az első, aki eme új tudományág megszületését szorgalmazta, de az első, aki eredményeivel demonstrálni tudta annak érvényességét, létjogosultságát.
Neki köszönhető a termodinamika első alapelve: az energiamegmaradás törvénye. Joule bebizonyította, hogy az energia nem semmisülhet meg, és nem keletkezhet, nem termelődhet a semmiből: a különféle energiafajták (potenciális és kinetikus, mechanikai energia, hőenergia stb.) átalakulhatnak egymásba.
Így született meg a fizika egyik legismertebb mondása: „az energia nem vész el, csak átalakul”, tehát a világegyetemben az energia mennyisége állandó. Isaac Asimov szerint ezt a törvény „a természettudomány történetének egyik legfontosabb általánosítása”.
Kapcsolódó linkek
