Évfordulók, események

A „repülő finn” az egyik leghíresebb közép- és hosszútávfutó bajnok volt. Atlétikai karrierje során 40 világrekordot állított fel: az 1500 méteres síkfutástól a 20 kilométeresig minden távon (a 10 kilométeres terepfutó-versenyeken mindvégig verhetetlen maradt). Három nyári olimpián is részt vette: itt 9 aranyérmet és három ezüstöt nyert. 14 éves karrierje során a 10 kilométeres terepfutó-versenyeken verhetetlen maradt.

1912-ben a finn atléta, Hannes Kolehmainen hatására kezdett szigorú edzésbe – nemzeti rekordot állított fel, amelynek köszönhetően részt vehetett az 1920-as nyári olimpián Antwerpenben. Ezüstöt nyert az 5000, aranyat a 10.000 méteres síkfutáson és a mezei futáson. 1923-ban Nurmi lett az első, és sokáig az egyetlen, aki egyszerre tartotta a rekordot 1 mérföldön, 5 ezer és 10 ezer méteren.

Az 1924-es párizsi olimpián minden versenyét megnyerte és 5 aranyéremmel térhetett haza: új világrekordot állított fel az 1500 és az 5000 méteres síkfutáson, mindössze egy órás pihenést tartva közöttük. A 10 kilométeres mezei futás megviselte az atlétákat: a rettentő hőségben a 45 indulóból csak 15 ért be a célba – Nurmi egyedülálló sebességének és állóképességének köszönhetően könnyedén, teljes sebességgel szakította át a célszalagot, fél kilométerrel megelőzve a második befutót.

A következő olimpián (1928, Amszterdam) már méltó ellenfelekre talált Ville Ritola (finn) és Edvin Wide (svéd) személyében: 10 km-en első lett, de 5 km-en és a 3 km-es akadályversenyen már csak második. Ezután a hosszabb távok felé fordult: a 25 mérföldes maratonon egy órán belüli rekordot állított fel. Nurmi a karrierjét egy maratonon szerzett aranyéremmel szerette volna befejezni, ahogy azt példaképe, Kolehmainen is tette. Azonban erre már nem nyílt lehetősége: 1932-ben a Los Angeles-i olimpia megnyitója előtt két nappal közölték vele, hogy immáron profi sportolóként (nem sokkal korábban annak sorolták be) nem vehet részt az olimpián.

A következő olimpián (1928, Amszterdam) már méltó ellenfelekre talált Ville Ritola (finn) és Edvin Wide (svéd) személyében: 10 km-en első lett, de 5 km-en és a 3 km-es akadályversenyen már csak második. Ezután a hosszabb távok felé fordult: a 25 mérföldes maratonon egy órán belüli rekordot állított fel. Nurmi a karrierjét egy maratonon szerzett aranyéremmel szerette volna befejezni, ahogy azt példaképe, Kolehmainen is tette. Azonban erre már nem nyílt lehetősége: 1932-ben a Los Angeles-i olimpia megnyitója előtt két nappal közölték vele, hogy immáron profi sportolóként (nem sokkal korábban annak sorolták be) nem vehet részt az olimpián.

A felfüggesztése 1934-ben véglegessé vált, s ezzel megfosztották Nurmit a nagy álmától, aki ezek után visszavonult. De nem pihent: edzett finn futókat, volt rövidáru-kereskedő, építési vállalkozó, részvénykereskedő – az egyik leggazdagabb finn ember lett. Még egy olimpián „részt vehetett”: az 1952-ben Helsinkiben megrendezett nyári olimpiai játékokon neki jutott a megtiszteltetés, hogy meggyújtsa az olimpiai lángot. Az akkor már 55 éves Paavo Nurmi, a legendás finn távfutó a régi könnyedségével futott be a stadionba a fáklyával, ahol 70 ország versenyzője tapssal üdvözölte őt.