Évfordulók, események

Európa térképe 1054-ben a nagy egyházszakadás után,
a mai országhatárokat bejelölve „A római és bizánci egyház közötti egyházpolitikai és teológiai vitáknak jelentős hagyománya van. Konstantinápoly 330-ban lett a Római Birodalom új fővárosa. Ennek következtében Keleten az egyházi viszonyok is megváltoztak. A khalkedóni zsinaton (451) Konstantinápolyt mint a pátriárka székhelyét egyenrangúvá tették Rómával. A birodalom keleti részében a keresztények meg voltak győződve arról, hogy hitben és életmódban ők őrzik híven az ókeresztény örökséget, ők valósítják meg Isten „igaz dicsőségét” (ortho doxa) liturgiájukban és vallásos szokásaikban.”

1053-ban a két oldal közötti ellentét még inkább kiéleződött: Kerullariosz Mihály, a bizánci egyház pátriárkája „bezáratta Konstantinápolyban a latin templomokat és kolostorokat, majd elítélte a nyugati „tévelygéseket””. 1054 tavaszán „IX. Leó pápa küldöttséget menesztett Konstantinápolyba az indulatos Humberto da Silva Dandida bíboros vezetésével, akinek helyre kellett volna állítani a békét.

A császár tisztelettel fogadta, és késznek mutatkozott arra, hogy megfékezze a latin szokások elítélését. A pátriárkánál tett látogatás viszont több mint fagyos légkörben zajlott, és gyakorlatilag a pápai kísérőirat szó nélküli átadásával végződött. Mielőtt azonban a pápai legátusok dolguk végezetlen eltávoztak volna, Humberto az összegyűlt nép és papság előtt letette a Hagia Sophia oltárára a saját maga fogalmazta, Kerullarioszt és követőit kiközösítő bullát.”

„mi pedig el nem viselhetjük az Apostoli Szentszéknek ezt a meggyalázását és megsértését […] és [a kiközösítést] a következőképpen pecsételjük meg: Mihály, visszaélés folytán pátriárka, valóságban újonc, aki szerzetesi öltözékét csupán az emberi félelem által nyerte, és most is számos, a legrosszabb fajtából való bűntettel becsteleníti, és mind az ő követői, akik ugyanazoknak a hibás elképzeléseknek a zavarodottságában leledzenek, legyen elátkozva minden eretnekkel, sőt az ördöggel és bukott angyalaival egyetemben, ha esetleg észhez nem térnének.”

Már saját korában felmerült a kérdés, hogy Humbertonak megvolt-e a felhatalmazása minderre, IX. Leó ugyanis április 19-én elhunyt, s még nem választották meg utódját. Július 24-én a pátriárka válaszolt a nyilatkozatra, és „a kiközösítést a pápai legátusokra fordította vissza. Jóllehet az elmarasztalások nem az egyes egyházakra, hanem egyes személyekre vonatkoztak, a frontok még inkább megmerevedtek.” A kölcsönös kiközösítést a következő évszázadok eseményei, különösen a kereszteshadjáratok mindinkább elmélyítették, a nagy egyházszakadás (skizma) dátumának mégis a bulla oltárra történő helyezésének ideje számít. VI. Pál pápa 1965-ben visszavonta a kölcsönös kiközösítést, a szakadás a mai napig fennáll.

(forrás: A kereszténység krónikája. Officina, 1998, 134.o.)