Évfordulók, események

„Az egész világ csodálkozva gratulált Christiaan Barnardnak, az első emberi szívátültetés elvégzőjének. A fiatal, jóképű és tehetséges sebész a fokvárosi Groote Schhur Hospitalban dolgozott, a házon belül mindenki ismerte aprólékosan pontos sebészi technikáját.

Critian Barnard Barnard a transzplantációs technikát Marius fivérével együtt sajátította el, miután Norman Shumwaytől eltanulta a szív testen kívüli életben tartásának módját; állatkísérleteket 1964-től kezdve végeztek. Sikerült elérniük azt, hogy a hűtött állapotban tárolt szív a megműtött állatok 90%-ában képes volt a beültetés után a vérkeringést továbbra is fenntartani.

1967. december 3-án egy 24 éves nőt szállítottak be a Groote Schuur Hospitalba, aki balesetben elszenvedett fejsérülése következében már haldoklott. Barnard egyik betege Louis Washkansky 1959 óta már három szívrohamot szenvedett el, ennek következtében súlyos szívelégtelenség állapotában volt, és már korábban beleegyezett abba, hogy új szíve tültessenek be neki, már csak az alkalmas szervadóra (donorra) várt.

A haldokló fiatal nő vörösvértest-csoportja azonos volt a befogadóéval (recipiensével), fehérvérsejt-antigénjei is hasonlóak voltak. Barnard úgy látta, eljött életének legnagyobb lehetősége. Amikor Washkansky mellkasát megnyitották és látták is szívének állapotát, még nyilvánvalóbbá vált, hogy rajta már csak új szív segíthet.

Amikor az idegsebész bejelentette, hogy a fiatal nő menthetetlen, sérülései mindenképpen halálát fogják okozni; hozzátartozói hozzájárultak szívének kivételéhez. 3 óra 12 perccel később befejeződött az első szívátültetés emberből emberbe. Washkansky a műtétet és a műtét utáni kezelést (szteroidok, azatioprin és besugárzás) jól tűrte. 18 napot élt, ezalatt az új szív kifogástalanul működött, de életét sajnos tartósan nem sikerült meghosszabbítani, kétoldali tüdőgyulladás végzett vele.”

(forrás: Az orvoslás története. Medicina, 1993, 180.o.)

Az első sikeres mesterséges szívbillentyű beültetést már 1952-ben elvégezték, és 1960-ban először hozott működésbe szívet mesterséges peacemaker. 1982. december 2-án William de Vries sebészorvos ültette be az első mesterséges szívet egy 62 éves férfi mellkasába (Robert Jarvik úttörő munkájának köszönhetően, ezért volt a szerkezet neve Jarvik-féle műszív) – még 112 napig élt a műtét után.

„Bármilyen sikeres is maga a szívátültetés, utána még mindig fennáll a kilökődés (a szervezet immunrendszere védekezőreakciójának) veszélye. Az immunrendszer a beültetett szívet idegen szövetnek tekinti és megpróbálja elpusztítani. A probléma olyan donorszív felhasználásával oldható meg, amely összefér a befogadó (recipiens) szövettípusával, de emellett az immunrendszer visszaszorítására még úgynevezett immunszuppresszív gyógyszereket is kell adni a befogadónak.

(forrás: Az emberi test. Medicina, 1992, 140.o.)