Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

395. január 17-én halt meg I. (Nagy) Theodosius

A római császár nevéhez kötik a Római Birodalom két részre osztását.

Szőke hajával és sasorrával Theodosius elegáns látványt nyújtott. Viselkedése azonban zavarbaejtően csapongott a végletek – a lázas tevékenység és laza tunyaság, az egyszerű katonás élet és az udvar ragyogása – között. Szeretett zord ítéleteket és büntetéseket kiszabni, de ugyanúgy kész volt visszavonni ezeket és kegyet gyakorolni; mert szeretett örömet okozni. A római történelemre vonatkozó ismereteit számontartották és csodálták. Ha valamire ígéretet tett, azt megpróbálta betartani – ugyanakkor nem lehetett megbízni benne mint barátban vagy vezetőben. Ráadásul kapzsi volt. A történetíró Zószimosz pedig (kétségkívül elfogultan, mert pogány volt) helytelenítette a mimusjáték és a táncosok iránti szeretetét és általános hódolását az élvezeteknek és a luxusnak; bár elismerte, hogy Theodosius, ha kellett, tehetségesnek bizonyult.”

(forrás: Grant, M.: Róma császárai. Corvina, 1996, 244.o.)

 

Gratianus római császár 389-ben tárcsászárnak maga mellé vette a harcban tapasztalt Theodosiust: tőle remélte a balkáni provinciák védelmének biztosítását és újjáépítését. Újfajta módszerrel újraszervezte a hadsereget (ennek részeként szövetséget kötött a nyugati gótokkal, akik szövetséges népként, autonóm igazgatással letelepedhettek a birodalom területén), Keleten pedig a perzsákkal pedig sikerült 387-ben békét kötnie. 383-ban meghalt Gratianus, és utána öccse, II. Valentinianus lett a Római Birodalom nyugati részének császára - azonban akadt egy trónkövetelő is, Magnus Maximus személyében. Míg Theodosius 384-ben kénytelen volt az ellencsászár hatalmát elismerni, 388-ban a száva menti csatában sikerült megsemmisítenie Magnus Maximus seregét.

 

Theodosius a trónját 377-ben született fiának, Arcadiusnak szánta, és ezen tervén második fia megszületése sem változtatott. „Ez valószínűleg azzal is összefüggött, hogy az I. Valentinianus lányával, Gallával kötött házassága révén rövidesen legitim alapot szerzett a nyugati tartományokra vonatkozó esetleges igénye érvényesítésére. Magnus Maximus legyőzésre és a hozzá menekül II. Valentinianus hatalomba való visszahelyezése, s eközben a birodalommegosztás saját javára történő módosítása ezt realitássá változtatta. A birodalomnak ő volt az erős, cselekvőképes uralkodója (…)” II. Valentinianus halála után Theodosius nehéz helyzetbe került: a birodalom nyugati részében kialakult súlyos helyzet miatt szüksége volt egy társcsászárra, fiai azonban koruknál fogva nem voltak alkalmasok, idegent viszont „nem kívánt bevonni a hatalomba”. Valentinianus utódjának kinevezett Flavius Eugenius ellen indult hadjáratra, ahonnan már nem tért haza. Eugenius legyőzése után megbetegedett, állapota gyorsan romlott, de 395 elején bekövetkezett halála előtt még második fiára, Honoriusra bízta a birodalom nyugati felének irányítását. 395-höz kötik így a Római Birodalom Nyugatrómai és Keletrómai Birodalomra történő szakadását.

(forrás: Római történelem. Osiris, 2007, 645-653.o.)

Kapcsolódó linkek