Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1896. május 19-én született Várkonyi Nándor
Várkonyi Nándor 1914-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetemre, ahol művészettörténeti, ókori és orientalisztikai tárgyú kollégiumokat vett fel. 1916-tól katona volt, 1917-ben 80%-os rokkantként szerelték le. 1921-re a hallását teljesen elvesztette, ezért tanári pályáról le kellett mondania.
1922-ben visszaköltözött Pécsre, ahol 1924-től 1956-ban történt - nyugdíjazásáig az Egyetemi Könyvtár munkatársa volt. 1933-ban a bölcsészkaron magántanárrá habilitálták. Nyugdíjba vonulása után a Janus Pannonius Múzeum könyvtárát rendezte és elkészítette az Orvostudományi Egyetem könyvtárának alapkatalógusát. Jelentős szerepet játszott Pécs irodalmi életének megszervezésében.
Részt vett a tudományegyetem kiadványának, a Symposionnak a megindításában, szerkesztésében; főtitkára és egyik alapítója volt a Janus Pannonius Társaságnak és 1941-48-ban szerkeszti ennek folyóiratát, a Sorsunkat. Itt jelentek meg először Csorba Győző, Rákos Sándor, Weöres Sándor, Simon István versei.
Első jelentősebb műve, A modern magyar irodalom 1880-1920 (Pécs, 1929) nagy vihart kavart fel. Számos irodalomtörténeti tanulmányt írt, a jelentősebbek: Claudel (Pécs, 1926); Verhaeren (Pécs, 1939); Kodolányi János (Pécs, 1941). Elmék, eszmék (Pécs, 1937) című kötetében a magyar és világirodalom nagy íróinak életművét elemezte. Sokat foglalkozott Pécs és a Dunántúl világával, elsősorban a Magyar Dunántúl (Bp., 1944) című művében. Petőfi egyetlen hiteles arcképét ő nyomozta ki (Petőfi arca, Pécs, 1940).
Legismertebb és legvitatottabb munkája, a Sziriat oszlopai (Bp., 1942), melyben mítoszok alapján próbálta rekonstruálni az emberiség múltját.
Kapcsolódó linkek