Évfordulók, események

A román-francia származású francia író, az abszurd dráma, az abszurd színház és a Patafizikai Társaság egyik alapítója volt. Visszaemlékezéseinek tanúsága szerint Ionescót a színház inkább taszította, mint vonzotta, és első színműve megírására is egy olyan prózai esemény indította, amelynek semmi köze nem volt sem színházhoz, sem irodalomhoz. Meg akart tanulni angolul.

Egy Assimil nevű nyelvkönyv példamondatait olvasgatta, amikor felfedezte, hogy a tankönyvben szereplő Smith nevű házaspár szájába adott mondatok lényegében ugyanazokat a közhelyeket, tartalmatlan kliséket, semmitmondó banalitásokat ismételgetik, amelyek a valóságban is alkotóelemei a kispolgári házaspárok otthoni társalgásának.

Felfedezi, hogy korunkban a beszéd elidegenül eredeti gondolatközlő funkciójától, s a tartalomtól elszakadva már csak a maga formális szabályainak engedelmeskedve alakítja a társalgás menetét. Ez adja a kiinduló ötletet első antidarabja, A kopasz énekesnő megírásához. Darabírás közben jobban megérti, miért éltek benne ellenérzések a színházzal szemben - a naturalista színház konvenciói zavarták, hamisnak érezte a naturalista színháznak azt a törekvését, hogy elhitesse nézőivel: a színpadon közvetlenül a valóságot látják.

A minden eddigi drámai hagyományt megtagadó, a dráma forradalmasításának szándékával íródott A kopasz énekesnő nem egykönnyen talál magának színpadot. Végül is majd kétévi huzavona után Nicolas Bataille társulata vállalkozik arra, hogy a Théâtre des Noctambules kis színpadán előadja a már negyvenéves, de még teljesen ismeretlen, romániai származású Ionesco komédiáját. Az 1950. május 11-i bemutató után mindössze hat hétig tudták műsoron tartani A kopasz énekesnőt.

forrás: Eugéne Ionesco (literatura.hu)

Részlet A nagy pestisjáték című színdarabból:

"ÖTÖDIK FÉRFI Mondom neked, hogy egyáltalán nem volt rendben. Mintha teljes ködben lettem volna. Nem is értettem semmit. Nagyon izgatott voltam, valamiféle folytonos idegi és muszkuláris türelmetlenség vett rajtam erőt. Egyáltalán nem volt jó, de egyáltalán. Nem tudtam sem feküdni, sem ülni, sem állni. És járni se, az rettenetesen fárasztott. Nem tudtam egy helyben maradni se.
HATODIK FÉRFI Pedig lett volna megoldás. Nem valami kellemes, de az egyetlen.
HETEDIK FÉRFI Micsoda?
HATODIK FÉRFI A kötél. Felköthetted volna magad.
HETEDIK FÉRFI Hát az veszélyes.
HATODIK FÉRFI Hja, a kockázat… Nekem még ennél is rosszabb volt. Depresszió. Egyszerre az egész világ idegen bolygóvá válik, távoli, érinthetetlen, áthatolhatatlan bolygóvá, acélba zárva. Valami borzasztóan idegen és ellenséges. Semmi kapcsolat. Elszakadt kábelek. Be voltam záródva. Csakhogy kívülről!
ÖTÖDIK FÉRFI És a kupak hol volt? Belül vagy kívül?
HATODIK FÉRFI Mindenesetre, nem tudtam félrelökni. Tonnákat nyomott. Több ezer tonnát. Ólom-tonnát. De nem is, acélból, mondtam már. Mert az ólmot még fel lehet olvasztani…
ÖTÖDIK FÉRFI Én sosem tudtam hatvan kilónál többet megemelni. És inkább hatvan kiló tollut, mint hatvan kiló ólmot. Akárhogy is, a tollu könnyebb.
HATODIK FÉRFI Néha azon merengek, mit kell még tenni ahhoz, hogy éljen az ember. Az élet nem túl vicces, ugye? – így mondja Gaston barátom.
ÖTÖDIK FÉRFI Lehet, hogy ő is jobb szeretne meghalni?
HATODIK FÉRFI Ezt ne mondd többet, balszerencsét hoz!"