Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1880. június 27-én született Helen Keller

"Sohasem tapasztalnánk meg a bátorságot és a türelmet, ha az élet csak örömökből állna."

Helen Keller 8 évesen és Anne Sullivan Helen Keller 8 évesen és Anne Sullivan Helen Keller  tizenkilenc hónapos korában egy súlyos agy- és gyomorvérzést követően elvesztette látását, hallását, és megnémult. Hétéves korában a sötétség és csend börtönében vergődő elkényeztetett, akaratos kislányhoz tanítónő érkezett a vakok bostoni Perkins-intézetéből.  A szülők a siketnémák gyógyításával foglalkozó - s a telefon feltalálásával közismertté vált - Alexander Graham Bell tanácsára hívták házukba a huszonegy éves gyógypedagógust, Anne Sullivant. 

Miután megnyerte védence bizalmát a kislány által gyakran megérintett tárgyak nevét a tenyerébe betűzte. A folytonos ismétléssel pedig rögzültek a tárgyakhoz kapcsolódó jelek, vagyis a szavak.  Kitűnő értelmi képességeinek köszönhetően Helen gyorsan haladt a tanulásban. Azonban az elvont fogalmak megértése jóval nehezebben ment. A Braille-ABC elsajátítása után viszont megnyílt számára az írás és az olvasás lehetősége. Helen Keller 10 éves volt, amikor Sarah Fuller megtanította beszélni.

Természetesen beszéde nehezen volt érthető, de képes volt előadásokat tartani és gondolatait a beszéd útján is kifejezni. Helen Keller 20 éves volt, amikor környezete lebeszélése ellenére jelentkezett a Radcliffe Egyetemre. Felvették, és az egyetemi órák anyagát a hűséges barátnő és tanító, Anne Sullivan betűzte a tenyerébe. Vizsgáihoz Helen nem kért és nem kapott semmiféle könnyítést. Szerette a görög és a latin nyelveket, a történelmet és a földrajzot, de kevésbé az elvont számtant és mértant. 24 évesen átvehette a diplomáját, hogy azután tudását átadhassa a rászorulóknak.

Ekkor jelent meg önéletírása Csöndes, sötét viágom címmel.

"Az emberek kezei nekem néma szónokaim. Némely kéz érintése kiállhatatlan. Találkoztam olyan érzés nélküli emberekkel, hogy amikor megéreztem fagyos ujjbegyüket, úgy tetszett, mintha valami északkeleti széllel állnék szembe. Vannak azonban olyan emberek is, akiknek érintése olyan, mint a napsugár hatása: fölmelegíti szívemet. Egy kis gyerek parányi keze sokszor annyi napsugarat áraszt rám, mint másokra szerető pillantása. A szívélyes kézszorítás és a barátságos levél igazi öröm nekem."

Kapcsolódó linkek