Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1891. szeptember 28-án halt meg Herman Melville

A Moby Dick című regény legendás első mondata: „Szólítsatok Ishmaelnek".

"Melville puritán légkörben nőtt fel, visszafojtott lelkű és vérű emberek környezetében; szüleiben sok volt a pathológikus hajlam, s a szélsőséges fegyelem végül is kiváltotta belőle a fegyelmezetlenség lázát. Alighanem ez a legfontosabb magyarázata annak, hogy már húsz esztendős kora előtt miért hagyta el szülei otthonát; mint matróz teherhajón előbb Angliába vette útját, s a hajóemlékek és angliai élményei mély nyomot hagytak idegrendszerében. Később a déli szigetek felé hajózott, jó ideig a benszülöttek között élt, megismerkedett a tropikus világ érzékiségével, sőt viszonya is volt egy benszülött nővel (élete egyetlen érzékien szenvedélyes élménye), majd visszavetődött az Egyesült Államokba s az alkotás útjára irányította képzeletét.

Moby Dick című regényét harminckét esztendős korában írta; ez a mű szintézise mindannak, amit az életről tudott, amit az életben látott, amit képzelete érzékenységével szavakba tudott foglalni. Közben megnősült, mert rokonai megkívánták, hogy «megállapodott és felelősségteljes» életet éljen. New Englandban egy farmon telepedett le, s írt, írt, írt. Házasélete gondterhes volt; nem bizonyos, hogy felesége tudott alkotó nagyságáról, jóllehet a rendelkezésünkre álló adatok szerint az asszony ragaszkodott urához s inkább ő nevelte a több tagból álló családot, mint az ura. Egy ideig abban reménykedett, hogy az amerikai kormány megbízza európai konzuli tisztséggel; Hawthorne megvalósíthatta ezt a tervet, ami azonban Melvillenek sohsem sikerült.

Élete derekán beutazta Európát és Kis-Ázsiát, majd visszaérkezve az Egyesült Államokba, New Yorkban telepedett le, s noha az írással halála napjáig nem hagyott fel, a «hivatalos» amerikai irodalmi körökkel megszüntetett minden összeköttetést. Annyi önkritikája volt, hogy a mellőzésből nem vont le önmagára nézve lesújtó következtetést; megtanult mosolyogni, de nem tanult meg örülni s körülbelül ebből állott élete külső sikere. Ha figyelembe vesszük, hogy jó soká ötödik keréknek sem tekintették az amerikai irodalom kocsiján, s hogy ma elképzelhetetlen az amerikai irodalom nélküle, akkor megállapíthatjuk azt a roppant nagy utat, amelyet halála óta az elismerés és értékelés szempontjából megtett. "

Kapcsolódó linkek