Évfordulók, események

„Életem tucat-élet. Ezerszámra tölthetnénk ki ugyanezt a blankettát: születtem, hőzöngtem, börtönbe zártak; hol ebben a háborúban, hol abban a forradalomban kis híja lepuffantottak; regiszteráriám (szerelmi katalógusom) szegénye, írói pályám kiemelkedő pillanatai a rádöbbenések, hogy hiába éltem...

A született memoárírót csodálom, tisztelem, sőt irigylem is; de ehhez az is kell – legalábbis javallatos –, hogy mint közéleti személyiség vagy mint írófejedelem, a visszaemlékezések kordokumentum-számba menő, változatos és érdekes élete lett-légyen volt.”

(forrás: Határ Győző: Élete 1. kötet. Életünk könyvek. 1993. 7.p.)

„Ne lepődjél meg, volt olyan is, aki polihisztornak csúfolt. És én ezt szégyelltem. Tudniillik, az igazság kettős. Az egyik aspektusa az, hogy nemcsak hogy nem vagyok polihisztor, de nagyon közepes elme vagyok. Ennek nagyon tudatában élek. Hát mit tudok én? Nem tudok én, kérlek szépen, semmit.

Csak azt az egy valamit, ami felmerül az írás során, hogy hol kell keresnem, hová tettem el azt – mert mindegyiket elteszem vagy elmém fiókzatába, vagy egy konkrét kartotékrendszerbe, netán jegyzeteim be –, ami sorra fog kerülni. A könyvtáram valamelyik polcán ott nyugszanak a megjelölt oldalszámú, piros ceruzával aláhúzott könyvek. Én csak azt tudom – de azt nagyon –,hogy mi hol található.

Közepes elme lévén nem tudok memorizálni. Van akinek – az angol így mondja – fotografikus memóriája van, s ha egyszer meghall egy szöveget, utána föl is tudja mondani. Én képtelen vagyok ilyen szövegeket megtartani.”

Szakolczay Lajos: Egyszer csak tíz ujjam elkezd kopogni az írógépen. Beszélgetés Határ Győzővel. Hitel. 2014.04.01. 4.sz. 54p.