Évfordulók, események

A legnemesebb kerámiaanyag, a porcelán kínai találmány. Európába a keresztes lovagok hozták: az uralkodó osztályok, királyok, hercegek és nemesek luxuscikke volt. Az európai keramikusok évszázadokon keresztül kutatták készítésének titkát. Olaszországban már a 15. század végén, Franciaországban a 17. század második felében folytattak porcelán kísérleteket, de az áttörést a német keramikus és alkimista, Johann Friedrich Böttger hozta meg, aki 1699-ben kezdte meg kísérleteit, és végül 1708-ban sikerült létrehoznia a „vasporcelán” néven ismertté vált anyagot.

„Böttger 1682-ben Magdeburg közelében született. Tanulmányai során főleg a kémia iránt érdeklődött. Orvos akart lenni, és ezért jómódú szülei két évre Berlinbe küldték gyógyszerészetet tanulni. Érdeklődése Berlinben az okkult tudományok felé vonzotta, és a bölcsek kövét, az aranycsinálás titkát kezdte kutatni. Különböző elemekkel és vegyületekkel kísérletezett, és maga is vegyített anyagokat laboratóriumába. Ezért Erős Ágost szász uralkodó elfogatta, és Drezdában a Vénusz-bástyába záratta, hogy ott dolgozzon, amíg az aranycsinálás titkát meg nem találja. Böttger minden segítséget és anyagi támogatást megkapott, a király jól képzett munkatársakat rendelt melléje.”

Kísérletei sikerre vezettek: 1708-ban feltalálta a vörös kőcserepet, és az év végére már az első valódi, fehér kemény-porcelánt is. Hosszas kísérletezések után megtalálta a porcelán fő alkotórészét, a kaolint is, és megalkotta a porcelánmázat is, és különböző színű festékeket is feltalált.

1710. január 23-án a szász uralkodó elrendelte a Királyi Porcelánmanufaktúra felállítását a meisseni gótikus várban, az Albrechtsburgban. Ez volt Európa első porcelánmanufaktúrája, de a porcelán sorozatgyártása azonban csak három évvel később kezdődhetett meg. 1714-ben Böttger visszakapta szabadságát, és egyben teljes mértékben rábízta a gyárat is – azonban többé már nem kapott anyagi segítséget. Hosszas betegeskedés után 1719. március 13-án halt meg Drezdában. A világhírű Meissen porcelángyár a mai napig működik, és ma már ékszereket is készítenek.

(forrás: Nékám Lívia: Meisseni porcelán a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében.

Corvina, 1980, 5-10.o.)