Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1771. december 6-án halt meg Giovanni Battista Morgagni

A modern kórbonctan szülőatyjaként tekintenek az olasz orvosra.

Az olasz orvos, anatómus 1682. február 25-én született a Bologna melletti Forli városában. 16 évesen a bolognai egyetemen megkezdte orvosi és filozófiai tanulmányait, ahol három évvel később diplomát szerzett. Az olasz anatómus, Antonio Maria Valsalva vezette be a boncolás rejtelmeibe. 1711-ben a padovai egyetemen az elméleti orvostan tanárává választották, 33 éves korában (1715) ugyanott az anatómia professzora lett; ezt a tisztet töltötte be 1771. december 6-án bekövetkezett halálig – 56 éven át tanított.

 

A tanulmányai és kutatásai során szerzett tapasztalatait az Adversaria Anatomica öt kötetében adta közre 1706-1719 között. Tudományos munkáinak köszönhetően ismert és elismert anatómus volt. 79 éves korában kiadta fő művét, a 60 évnyi tudományos munka tapasztalatait tartalmazó De sedibus et causis morborum per anatoment indagatis-t (A betegségek helyének és okának feltárása az anatómus által), amellyel a mai értelemben vett kórbonctan megalapítójává lett. Öt kötetben foglalkozik az egész emberi test elváltozásaival: 70 levél formájában 646 boncolás leírását, valamint a klinikai tünetek és a szervi elváltozások közötti összefüggéseket tartalmazza. A könyv rövidesen megjelent angol, német, francia és olasz fordításban és számos új kiadásban.

 

Munkájának nagy jelentőségét az újfajta szemlélet adta: Morgagni különösen nagy hangsúlyt fektetett annak tudatosítására, hogy a betegek tünetei és a belső szervi elváltozások között ok-okozati összefüggés van, és ennek megismerése segítheti a kiváltó kórok megismerését is.

 

Emellett számos új anatómiai, kórtani és kórbonctani megfigyelésről számolt be, így leírta a róla elnevezett forament a nyakszirtcsonton, valamint a rekeszen a hernia parasternalisszal együtt, az agyvelő gummáit, a szívbillentyűk kóros elváltozásait, a gége róla elnevezett tasakját (ventriculus laryngis), a petevezeték hólyagszerű függelékeit (appendices vesiculosae), a végbél redőzetét (columnae rect., canaliculi M.-i), a heveny sárga májsorvadást, a vese tuberculosisát, a tüdő szövetének elváltozását pneumonia során, az ellenoldali bénulást agyvérzésnél, az epeutak betegségeit és a sárgaságot, a hirtelen halál különféle okait stb..

(forrás: Orvosi lexikon 3. köt., Akadémiai K., 1972, 529.o.)