Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1843. június 7-én halt meg Friedrich Hölderlin

"Fönt jártok ti a fény / puha földjén, boldog Géniuszok!"

Friedrich Hölderlin Lauffenban született kispolgári család gyermekeként. Édesapja és mostohaapja is korán meghalt, ráadásul édesanyja négy gyermekét is elveszítette. Az érzékeny lelkű papleányra, és vele együtt Hölderlinre is nyomasztóan hatottak ezek a dolgok. Édesanyja papot szeretett volna nevelni belőle, ezért a tübingeni egyetemre ment, ahol teológiai tanulmányokat végzett, és doktorátust szerzett.

Ennek ellenére mégsem a lelkészi hivatást választotta, sokkal jobban érdekelte a filozófia és a költészet. Ezt a vonzalmat két tübingeni diák- és szobatársának köszönhette, Schellingnek és Hegelnek. Az iskola elvégzése után több helyen is házitanítóskodott, egyik helyről a másikra vetődött

Esti ábránd (részlet)

Kunyhója árnyán csöndesen üldögél

a pór, a jámbor tűzhelye füstölög,

  s a vándor hallja, hogy szelíden

   hívja a kis falu estharangja.

Pihenni révbe tér a hajós is, és

a városokban, távol, a víg piac

  lármája elcsitul; terítve

   lombok alatt a baráti asztal.

(Rónay györgy fordítása)

Életének legboldogabb éveit a gazdag frankfurti Gontard bankár házában töltötte, négy gyermek nevelőjeként. Itt ismerkedett meg élete egyetlen szerelmével, a bankár fiatal, gyönyörű feleségével, Susette Borkenstein-nel, akit műveiben a Platón Lakomájából vett Diotima néven emleget. Csodálatos éveket töltöttek együtt kölcsönös szerelemben, ám nyoma sem volt a testi vonzalomnak, kapcsolatuk csupán a mély lelki alapokra épült. Hölderlin rajongott az antik görögökért, a görög tájakért, a csodás szigetekért.

Frankfurtból Hamburgba, majd Svájcba és Franciaországba költözött. Ezekben az években magánya, sikertelensége, kortársai közönye és a Susette-től való elszakadás miatt egyre érzékenyebbé, sebezhetőbbé vált, lelkileg teljesen megtört. 1802-ben hazatért Németországba, s ekkor jelentkeztek nála az elmebetegség első tünetei.

Ugyanebben az évben halt meg szeretett „Diotimája” is. Hölderingen a kórházi kezelések sem tudtak segíteni, ezért barátai egy tübingeni asztalosmester gyámságára bízták, aki élete végéig odaadóan gondozta. A költő közel negyven évig járkált fel-alá Zimmer mester házában, és hangosan beszélt, vitatkozott önmagával. Ha látogatói megkérték, verseket is írt, de ezeket a pár soros költeményeket már Scardanelli néven írta alá.

Kapcsolódó linkek