Évfordulók, események

"Megpróbálom mentegetni magamat röviden, világnézetileg, gondolatilag, hogy ne mondjam: filozofice és mitologice. Nem baj, ha az ember fő-fő gondolati tengelye fél századon át azonos, nem baj, ha folyton nem új és új az alapondolat.

Lényeg az , hogy az alapgondolatot ezerféle figurációban, variációban ábrázolja, és az ábrázolások tényleg legyenek színesek! Hogy matematikai hasonlattal éljek: lehet egyetlen közös nevező gondolatilag, csak a számlálók legyenek tarkák, különbözőek.

Bölcseleti alapom ugyanaz, ezen nem változtathatok. Hogy sikerült-e tartósan tarkának lenni, azt majd eldönti az utókor (bár ez nem éppen a legmegbízhatóbb fórum)."

Szentkuthy Miklós: Fejezet a szerelemről

"Azok a legjellemzőbb Szentkuthy-könyvek, amelyeknek nem egy-egy meghatározott, hiteles művész a hőse, úgy tűnnek, mintha ugyanannak az önábrázolásnak, önkeresésnek és a világ értelme keresésének szakadatlan regényfolyama volna. A szerző önmagát keresi akkor is, ha közben történelmi, mitológiai vagy mondabeli képzelt és hiteles egykori alakok ötvözetét vallatja vagy vall róluk.

Mert Szentkuthy Miklós, az óriási ismeretekkel gazdag tudású középiskolai angol-magyar szakos tanár, olykor diákok igen kedvelt osztályfőnöke lélekben gyakorta közel érzi magát az ezer év óta néhai II. Szilveszter pápához (aki egyébként a maga korában úgyszintén igen művelt férfi volt és jó ideig nagyra becsült tanárként is működött). De ha kultúrtörténeti hitelességgel felidézi ezt a szentté avatott politikus-tudóst, némiképp az is emlékeztetni fog egy huszadik századbeli, ízig-vérig budapesti értelmiségire. Hiszen Szentkuthy nem csak azt akarja kifejteni, hogy milyenek voltak a példálózásra alkalmas hajdani emberek, hanem ezekkel a régi példákkal érthetőbbé igyekszik tenni őt magát, aki elmeséli őket."

A magyar irodalom arcképcsarnoka