Évfordulók, események

A Szent Bertalan éjszakáján történt mészárlás a franciaországi katolikusok erőszakos akciója volt a hugenották (francia kálvinisták) ellen a francia vallásháborúk idején. A reformációnak elsősorban a kálvini ága éreztette hatását Franciaországban. Elterjedése a század közepétől fogva feszültségekhez vezetett protestánsok és katolikusok között, de a központi hatalom megakadályozta az indulatok túlzott elszabadulását.

1559-ben azonban meghalt II. Henrik, akit fiatal és befolyásolható fiai, II. Ferenc és a tízéves korában trónt szerző IX. Károly követtek a trónon. Az ifjú királyok kegyeiért és a felettük gyakorolt hatalomért kiélezett harc indult meg, ami hamarosan összekapcsolódott a vallási ellentétekkel. A két gyermekkirály felett anyjuk, Medici Katalin, illetve a katolikus François de Guise herceg és a protestáns Gaspard de Coligny admirális igyekezett befolyást szerezni. A vetélkedésbe a Bourbonok rokona, a hatalomból kiszorult Louis de Bourbon-Condé herceg is bekapcsolódott a protestánsok oldalán.

A konfliktus 1562-ben fajult fegyveres harccá: a dreux-i csata a katolikusok javára dőlt el. Ezt követően a háborúskodás hol szünetelt, hol kiújult. Az 1570-es Saint-Germain-i szerződés hosszabb békés időszakot hozott. Az anyakirályné igyekezett összebékíteni a két pártot, ezért feleségül adta leányát, Valois Margitot Condé hercegének unokaöccséhez, a később IV. Henrik néven megkoronázott Henri de Bourbon-hoz, Navarra királyához. 

A menyasszony anyja, Medici Katalin, aki a francia hatalom tényleges birtokosa volt, fia, IX. Károly beleegyezésével Coligny királyi tanácsadó és a francia reformátusok lemészárlása mellett döntött, gondolván, hogy ez segíti a királyi hatalom konszolidálását. A hugenották legyilkolása egész Párizsra kiterjedt, később más városok és kerületek is követték a főváros példáját. A gyilkosságok még hónapokig folytatódtak. Az áldozatok pontos száma nem ismeretes. Becslések szerint Párizsban 2000, vidéken pedig 3000 hugenotta vesztette életét a mészárlásban.

A vérnászt követően 21 évvel maga Bourbon Henrik is katolizált a királyi hatalom érdekében. Úgy vélte, „Párizs megér egy misét”, és hatalomra kerülése után néhány évvel véget vetett a francia vallásháborúnak, majd pedig a hugenották számára vallásszabadságot hirdetett a nantes-i ediktumban.