Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1823. január 21-én született Madách Imre

"Az ember tragédiája úgy koncepcióban, mint kompozícióban igen jeles mû." Arany János

Madách Imre családja már a XVII. században is a nemesi világ legkulturáltabb rétegéhez tartozott. Madách Gáspár tisztelt tudós-poéta az 1600-as években, az ő nagybátyja Rimay János volt, a Balassi Bálint utáni nemzedék legjelesebb magyar költője.

A Madách fiúk azonban korán árvaságra jutottak, és nevelésüket anyjuk irányította. Ez az anya, Anna asszony, a Majthényi bárók gőgös és rideg világából származott; kemény akaratú, zsarnoki modorú, sok mindenben régimódi, de a műveltséget tisztelő és fiaira ráerőszakoló családanya volt. Madách Imre mindiglen szenvedett anyja keménységétől, és sohase tudott szabadulni befolyásától, még akkor sem, amikor anyja akarata ellenére nősült.

Tudta, hogy anyjának köszönheti korán szerzett nagy műveltségét, és hogy átvészelte gyermekkori betegségeit. Ifjú fővel a reformkort élte át, huszonöt-huszonhat éves korában a forradalom és a szabadságharc történetét, s attól fogva a nemzeti elnyomatás éveit.

Ennek az időszaknak gondolatvilágát, kételyeit, reménységeit, kiábrándulásait s a mindezeket követő érzelemvilágot senki sem fejezte ki drámaibb mélységgel és hatással, mint ő az elnyomatás éveiben, annyi tapasztalat és tanulság után megfogalmazott művében, a magyar drámairodalom mindmáig legklasszikusabb művében, Az ember tragédiájában.

Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember istentől elszakad s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb s legszentebb eszméin végig, egymás után cselekszi ezt. Igaz, hogy mindenütt megbukik a megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényében rejlik, melyeket levetni nem bír (ez volna csekély nézetem szerint tragikum), de, bár kétségbeesve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, ezért mégis fejlődése előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem is vette észre, s azon emberi gyöngét, melyet saját maga legyőzni nem bír, az isteni gondviselés keze pótolja, mire az utolsó jelenet „küzdj és bízzál'-ja vonatkozik.”

Madách Imre

„Nem hiszünk abban, hogy a Tragédiának – mint minden remekműnek – egyetlen örök érvényű olvasata és értelmezése lehet: nincs hozzá Nagy Kulcs, amely az olvasót felmenti a gondolkodás, az elmélyülés és a véleményalkotás alól.

A kizárólagos értelmezésekre való törekvéseknél is nagyobb kárt okozott azonban, hogy az elemzés lázában sokan és sokszor megfeledkeztek arról, hogy Az ember tragédiája műalkotás – és nem tételes filozófia, vallás, politikai ideológia, tudományos enciklopédia vagy más egyéb. Ha pedig a műalkotás, aszerint olvasandó és elemzendő.”

(Kerényi Ferenc: Madách Imre Pozsony Kalligram, 2006, 177 l.)

Kapcsolódó linkek