Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1783. január 23-án született Stendhal

"Csak én tudom, mi telt volna tőlem. Mások szemében legfeljebb kérdőjel vagyok."

Még íróbarátai is inkább a nagyon tehetséges műkedvelőt, a feltűnően biztonságosan, ámbár a romantika igényeihez képest szárazan fogalmazó, művelt diplomatát látták benne.

Az egyetlen Balzac volt, aki a Pármai kolostor megjelenése után tanulmány terjedelmű kritikában vallotta, hogy új hangú, egyéni módszerű, igen jelentékeny író műve ez a regény.

Pedig akkor már megjelent a Vörös és fekete. Ez a nagy regény a nagy szándékok elenyészésének társadalmilag is, lélektanilag is hiteles ábrázolása. Hőse, Julien Sorel, nagy szándékokkal indul az életnek, de a Napóleon után távlatait vesztett korban felőrlődik az élete, és szerelmi szenvedélye végül is gyilkosságba kergeti. Lehetett volna nagy ember, de útja a vérpadra vezet. ...

 

 

A Vörös és fekete után kezdett bele a polgári élet és a polgári lehetőségek széles körű krónikájába, a Lucien Leuwenbe, amely sokkal később — már jóval az író halála után — végül is Vörös és fehér címen is megjelent. Mind a két címet Stendhal adta. Lassan, gondosan, többször is félretéve, majd újra folytatva írta ezt a nagy terjedelmű regényt, a kialakult francia kapitalizmus körképét. ...

 

Utolsó éveiben írt még egy Lamiel című, korrajzigényű regényt, és mintegy magamagának nagy részletességgel és érdekes elemzésekkel idézte fel személyes emlékeit. Ezek már mind a halála után jelentek meg. És még sokáig észrevétlenek maradtak. Ahogy a Vanina Vaniniről és többi novellájáról is csak sokkal utóbb állapították meg, hogy a műfaj példás remekei.

Egy ízben az egyik legjobb barátjának, Prosper Mérimée-nek, a romantikus novella és kisregény nem kevésbé halhatatlan mesterének azt mondotta, hogy úgy számítja, negyven esztendőnek kell elmúlnia a halála után, s akkor majd végre felfedezik. Jóslata szinte naptári pontossággal következett be. Az ezernyolcszáznyolcvanas évekig sem kritika, sem irodalomtörténet még csak nem is említi. De akkor egyszerre észrevették, felismerték, elismerték, és azóta ünneplik.

forrás: Stendhal (literatura.hu)

Kapcsolódó linkek