Évfordulók, események

Gádor Béla pályafutása  1945 után indult el. Írói iskoláját a Ludas Matyi szerkesztőségében járta ki, ahol legtöbbet a lap akkori főszerkesztőjétől, Gábor Andortól tanult. Gádor Béla a magyar irodalom Heltai Jenő, Nagy Endre nevével fémjelzett vonulatát vitte tovább; ehhez az örökséghez sikerült is alkotó módon kapcsolódnia. Humoreszkjeiben elsősorban Karinthy Frigyes örökségének nyomasztó súlyától kellett megszabadulnia. 

"A humor az elhagyás művészete – nem tűr meg egyetlen fölösleges mozzanatot, mondatot vagy szót sem" – vallotta. Írásait nem az öncélú, csillogó nyelvi bravúrra, jól bevált poénokra építette föl, hanem figuráinak kitűnő pszichológia érzékkel megrajzolt ábrázolására.

Gádor Béla az Az Állami Áruház (1952) és a Dollárpapa (1956) című emlékezetes filmek forgatókönyvének megírásában is közreműködött.

Gádor Béla: Levelek az íróhoz

Nemrégiben humorosnak szánt karcolatban emlékeztem meg egy kis kalandról, amikor két szállítómunkás egy nehéz szekrényt vitt fel harmadik emeleti lakásomba. A cikk megjelenése után „Egy szállító-munkás” aláírással névtelen levelet kaptam, melyben a levélíró nehezményezi cikkem frivol hangját, majd kétségbe vonja a szekrény súlyát, a viteldíj összegét és az én szakértelmemet. A levél egy cseppet sem lepett meg, mivel köztudomású, hogy a világirodalom nagyjai sem úszták meg szárazon, ha mások dolgába beleavatkoztak. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha okolásul közzé teszek néhány jellegzetes levelet, melyet nagynevű kollégáim kaptak annak idején:

Shakespeare Vilmos úrnak, London

Láttam a színházban az ön „Hamlet” című fércművét, amely egy teljesen hülye királyfiról szól. Ön szerint ilyenek a királyfiak? Látszik, hogy soha, a büdös életben sem egy királyfit, sem egy királyt nem látott. Az ön állítólagos „királyfi”-ja hazudik, színészkedik, összevissza fecseg, és halálba kergeti szépséges menyasszonyát, Oféliát. Nem kétlem, hogy talán egyszer valaha lehetett ilyenféle királyfi Dániában. De tipikus ez? Ilyenek a királyfiak általában? Nem, uram! Köztudott dolog, hogy a királyfiak nemeslelkű emberek, akik megállják a helyüket a harcban és a szerelemben is, ha kell odavágnak. Ha már nem jut semmi eszébe, legalább olyan dolgokról írjon, amihez ért. Írjon részeges színészekről vagy természetellenes hajlamú lócsiszárokról. De a királyokat hagyja, annyit mondhatok! Teljes tisztelettel: Egy királyfi

Madách Imre úrnak, Alsósztregova

Most tettem le „Az ember tragédiája” című drámai költeményét, és mondhatom fel vagyok háborodva. Ez az Ádám, akiben ön az egész emberiséget megszemélyesíti, siránkozó, pipogya fráter, aki semmivel sincs megelégedve. Sem Fáraó, sem Kepler, sem Danton? Hát mi akar lenni ez az alak tulajdonképpen? És a végén hová lyukad ki az egész? Hogy nem érdemes élni, de muszáj, mert a gyereket el kell tartani. Hát köszönöm szépen! Ha ilyen az ember, akkor én nem akarok ember lenni: Egy ember 

Jonathan Swift úrnak, Dublin

Engedje meg, kedves uram, hogy a „Gulliver utazásai” című könyvéhez gratuláljak. Jó könyv, érdekes könyv, csak egy baja van, hogy nem igaz. Ezt nyugodtan állíthatom, mert én is utazó vagyok, hosszú évek óta képviselem az egyik legnagyobb londoni szövetkereskedő céget. Mint ilyen, sok helyütt megfordultam már, de állíthatom, hogy sem törtpéket, sem óriásokat, sem a többi csodabogarakat, amelyek az ön könyvébe szerepelnek, sehol sem találtam. A beszélőlovakról szóló fejezet pedig egyenesen légből kapott koholmány. Mit fognak mondani az emberek, ha ezt a könyvet elolvassák? Az t fogják mondani, hogy minden utazó hazudik. Ugyanis elég rossz hírünk van, még csak ez hiányzott nekünk. Pedig maga tudna írni. Miért nem tartja a kapcsolatot a való lettel? Olyan utazókról írjon, akik jó férjek, derék családapák és sok szövetet adnak el. Meglátja, hogy nagyobb sikere lesz. Szívélyes üdvözlettel: Egy utazó

Arany János úrnak, Nagyszalonta

Nagy élvezettel olvastam Ágnes asszonyról szóló, gyönyörű költeményét, amely könnyekig meghatott. Szegény asszony! Mennyit kellett szenvednie és mosnia... Csak egyet nem értek: miért nevezte el éppen Ágnesnek? Nem gondolt ara, mennyit árt azoknak a tisztességes épelméjű nőknek, akiket szintén Ágnesnek hívnak? Nem egy Ágnessel beszéltem, nekik is ez a véleményük. Ágnes komoly név, viselői komoly asszonyok. Miért nem nevezte el balladája hősét például Lilinek vagy Micinek? Talán még nem késő. Tisztelettel: Egy Ágnes