Évfordulók, események

„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.”

Rendező: Székely István; Forgatókönyvíró: Nóti Károly, Zágon István; Szereplők: Kabos Gyula, Csortos Gyula, Haraszti Mici, Fenyvessy Éva, Góth Sándor, Gózon Gyula, Jávor Pál, Erdélyi Mici

A magyar hangosfilmgyártás második darabja ( az első a Kék angyal című film volt) minden várakozást felülmúló, s azóta sem szűnő sikert aratott. Pedig nem úgy indult, hogy örökzöld vígjáték válik belőle.

A film alapjául szolgáló színdarabot, Zágon István művét, 1930-ban, néhány próba után bemutatásra méltatlannak ítélte az akkori Magyar Színház vezetősége. A Berlinből éppen hazatérő Székely István rendező azonban úgy gondolta, érdemes foglalkozni az újgazdag szállítmányozó és a sznob inas párharcának történetével. Felkérte Nóti Károly bohózatszerzőt a színdarab átírására.

A húszas évek pesti kabaréhumorán edződött Nóti – mint egy rutinos úri szabó a megunt fazonú öltönyt – kifordította a sztorit. Az eredeti darabban a grófi házból jött komornyik leckézteti meg a hirtelen felkapaszkodott fuvarost. A filmváltozatban azonban nem Schneider urat tanítják móresre. Ellenkezőleg, a dolgos kispolgár lázad föl a formalitásokra épülő úri etikett ellen.

(forrás: Kelecsényi László: A magyar hangosfilm hét évtizede, 1931-2000. Palatinus, 2003)

„A Hyppolit pesti premierjén nem lehettem jelen. Kötelességeim Berlinbe szólítottak. Úgy tudom, hogy a Hyppolit nem volt azonnal kirobbanó siker. Akkoriban nem volt divat Pesten magyar filmet nézni. Az a néhány magyarul beszélő hangosfilm, ami addig bemutatásra került, nem volt jó. Főleg francia, német és amerikai filmeket fogyasztott a közönség és amikor a Hyppolit betolakodott a menübe, eleinte nem merték megkóstolni. De mire megnézhettem a Hyppolitot Pesten, már igazi siker volt, a Palace (ma: Bástya) moziban futott (a New York kávéházzal szemben) – még mindig premierként.”

(forrás: Székely István: Hyppolittól a Lila ákácig. Gondolat, 1978.)