Interjú Finy Petra íróval

Marcsi néni az Úszósuli 1.: Nagy álom című könyv

olvasása után kereste meg az írónőt!

Olvasd el a könyvajánlóját! >>>

“A Patak nevet azért kaptam, mert olyan ügyesen török
utat magamnak a medencében, mint egy kis patak.”


Marcsi néni: Nagyon örülök a beszélgetésnek, még ha csak virtuálisan is. Több műved is megjelent már, mi inspirált a könyveid megírásában?

Finy Petra: Az élet szépsége inspirál, mert hiszek benne, hogy felcsillanhat ez a szépség, még akkor is, amikor épp rossz dolgok történnek velünk. Talán ezért lehet az, hogy a legtöbb művemben, legyen az prózai alkotás, vagy vers, fontos szerepet kap a nyelv líraisága és a költői képek. A humor is visszatérő eleme a szövegeimnek, mint ahogy az életemnek is: anélkül szerintem elviselhetetlen lenne a világ.

 

Marcsi néni: Mikor írtad az első regényedet és mi volt az?

Finy Petra: Azurro címmel írtam egy fantasy-t, még a 2000-es évek elején, nem is annyira gyerekeknek, mint a kollégáimnak és magamnak. A történet kitalálatlan mesefigurákról szól, akiknek meg kell küzdeniük a gonosszal. Ezek a mesefigurák mindannyiunk lelkében ott vannak, és ha egy kicsit befelé figyelünk, akkor végre testet ölthetnek, és kitalált alakokká válhatnak.

 

Marcsi néni: A gyermekkorodból is merítesz az íráshoz?

Finy Petra: Arra, hogy milyen sokat merítek a gyerekkoromból az írásaimhoz, csak felnőttként jöttem rá. A gyerekkori emlékek, fények, színek, illatok, hangok olyan erősen élnek még most is bennem, hogy gyakran pontosabban fel tudom őket idézni, mint egy felnőttkori emléket. Talán ezért lehet az, hogy amikor regényt írok, ezek a hangulatok valahogy ösztönösen meghatározzák a szöveg lelki és érzelmi karakterét. Hogy egy konkrétabb példát is mondjak: a Marlenka című regényem legfontosabb jelenete pszichés szempontból a Vigyél úgy, mint vittél című fejezet lett. Ebben a történetben Tihany jelenik meg, és az az út, mely Tihanygödrösből visz le a partra. Sok időt töltöttem itt gyerekkoromban, mágikusan vidám napokat, amikor minden növény, állat, de még maga a Balaton is úgy tűnt, hogy egy mesebeli táj részei. Sokak szerint ez lett az egyik legmeghatóbb része a regénynek: talán azért is, mert a legbensőbb lelki vidékeimen játszódik.

Olvass bele a Marlenka című regénybe >>>
 

Marcsi néni: A könyveid szereplői valóságosak vagy a képzelet szüleményei?

Finy Petra: Is-is. Alapkaraktereket, eredeti, érdekes viselkedésmintákat előfordul, hogy lopok ismerőstöktől, valós személyektől, de a legnagyobb részük a figuráknak fiktív. Általában tisztán látom magam előtt a szereplőimet, és mivel én is vizuális típus vagyok, szeretem őket kézzel foghatóan megjeleníteni. Érdekesség, hogy sokszor a hangjukat is szinte hallom, mivel számomra nagyon fontos egy ember hangja, orgánuma, talán ezért tudom azt is könnyen elképzelni, hogyan beszélnek.

 

Marcsi néni: Több műfajban is jeleskedsz: jelent meg már verses könyved, írsz kisebb korosztálynak és felnőtteknek is. Melyik terület áll közelebb hozzád, kiknek könnyebb írni?

Finy Petra: Annyira más mindkettő, hogy nem is lehet összehasonlítani őket, annak ellenére, hogy nem külön fiókból húzom elő az ötleket, amikor felnőtt könyvön dolgozom, vagy amikor gyerekköteten. Mégis, amikor felnőtteknek írok, valahogy más az alkotói folyamat: ott nincs korosztálybéli vagy nyelvi kötöttség, és talán a mondtataim is másképp rezegnek. Ez nem jelenti azt, hogy csak azért leegyszerűsítenék egy gyerekszöveget, vagy megfosztanám költői lüktetésétől, vibráló humorától, mert fiatalabbaknak szól. A nyelvi és érzelmi gazdagság szerintem a kisebbeknek szóló szövegeknél is ugyanolyan fontosak.

 

Marcsi néni: Nekem nagyon tetszik az Úszósuli 1.: A nagy álom című ífjúsági regényed. Egy élsportóló csapaton keresztül beleláthatnak az olvasók abba, hogy milyen kitartónak, küzdő szelleműnek kell lenni ahhoz, hogy sikerüljön az áhított cél. A szereplőket kikről mintáztad? Illetve kiknek ajánlanád ezt a regényed?

Finy Petra: A fő ihletadók a lányaim voltak, akik hosszú évekig csinálták a versenyúszást. Rengeteg munkát tettek ebbe a sportba, sok időt vett el tőlük iskolai barátságoktól, szabadidős tevékenységtől, ugyanakkor hihetelenül erősen megtanította nekik, mennyire fontos küzdeni az életben, azt, hogy a sikert csak úgy lehet elérni, ha rengeteg munkát pakolunk bele, nem hull csak úgy az ölünkbe, amikor viszont elértünk valamit, annak igenis tudnunk kell örülni. Egy dolgot vésett még alaposan a lelkükbe: mennyire fontos a csapat, és hogy a legnehezebb dolgok is elviselhetőek közösen, egymást támogatva. A szereplők jórészt kitaláltak, bár elképzelhető, hogy a lányaim régi edzőinek bizonyos vonásai megjelennek. Olyan kamaszoknak javaslom, akik szeretnek nevetni, barátságról, szerelemről olvasni, és akik, ha nem is versenyúszók, de kedvelik a mozgást, és értékelik az örömet, amit a sport adhat a léleknek.

 

Marcsi néni: Gyermekként mi volt a kedvenc könyved?

Finy Petra: Micheal Endétől A végtelen történet, amelyet még a mamám olvasott fel gyerekkorunkban. Néhol ugyan ijesztő volt, de annyi szépséggel és szeretettel teli, hogy nagyon szerettem hallgatni, később pedig olvasni.


 

Marcsi néni: A kortársaid küzül kinek a munkái állnak közel hozzád?

Finy Petra: Kedvelem Mosonyi Alíz, Máté Angi meséit, Darvasi László és Kiss Ottó humorát, Berg Judit Lengemeséinek természetközeliségét, Kiss Judit Ágnes Tündérkeresztanya című kötetét, Gimesi Dóra Csomótündérjét. Gyönyörű könyvnek gondolom Dezső Andrea Mamuska című könyvét. Most hirtelen ezek jutottak eszembe.

Berg Judti Lengemesék című könyvéből rajzfilm is készült >>>


Marcsi néni: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Finy Petra: Szeretnék továbbra is gyerekeknek és felnőtteknek írni. Vagy gyerekes felnőtteknek, esetleg felnőttes gyerekeknek. Idén karácsonyra az ovis korosztálynak készülök egy csodaszép mesekönyvvel.

 

Marcsi néni: Végül mit üzensz a gyerekeknek?

Finy Petra: Sok gyerek eshet kétségbe a karantén idején, nehéz az, hogy távol vannak a barátoktól, osztálytársaktól, ezt látom a saját lányaimon is. Van egy erőt adó idézetem az Akkor is című regényemből, ezt küldeném a gyerekeknek, hogy kitartást kívánjak ehhez a nehéz helyzethez:
“Van minden emberben egy titkos erőforrás, amelynek pontosan nem ismerni a helyét. Nem tudni, hol fakad, vagy mi táplálja, de amikor szükség van rá, éppen a legnagyobb bajok és fájdalmak idején felbuzog, és talpra állítja azt, aki a földre a zuhant, és azt hiszi, már semmi reménye sincs.”

 

Finy Petra szerzői oldala a Facebook-on >>>

Május 4-én 16:00-kor Nyáry Krisztián beszélget az írónővel >>>

Finy Petra művei könyvtárunkban >>>