Wéber Anikó: Zuhanórepülés

„ ...azokra a halakra hasonlítunk, akiket bezártak egy akváriumba, ahol mindenük megvan. Soha nem eszi meg őket egy cápa, és soha senki nem fogják őket kihalászni. De valódi tavakat, tengert sem ismerik meg.”

 

A könyv olvasása közben egyre világosabbá válik, hogy a felmerülő problémákat nagyon nehéz lesz megoldani...

Te is tudod jól, hogy sokszor milyen nehéz dönteni. Legszívesebben elmenekülnél, csak ne kelljen kitalálni a megoldást. Kell valami teljesen más dolog, ami szárnyakat ad, magasba repít és már úgy is érzed, hogy minden rendben lesz.

A főszereplő, Ádám esetében ez a házak peremén sétálás. Ez az ijesztő, félelmetes „hobbija” a környezete megrökönyödését, de egyben ámulatát is kiváltja. Saját biztonsága érdekében be kell kerülnie egy különleges, zárt intézménybe, az Erődbe, ahol a szabály az, hogy nincsen szabály. Ez segíti a főszereplőt abban, hogy jobban megismerhesse önmagát.

„A szabadságot magadban találod.”

 

A könyv különlegessége, hogy a történet végén két befejezést, megoldást is kínál. Te vajon melyiket választanád? Ám az igazi titok akkor derül ki az Erődről, ha nyomon követed Ádám mindkét útját...

 

Részlet a könyvből:

„...ha nem repülhet, legalább szeretné azt érezni, hogy szárnnyal. Kilencévesen kapott egy bringát apától. Azzal száguldozott. Tízévesen lett egy gördeszkája is. Felsőben pedig már sportot űzött abból, hogy felmászott a házak tetejére, és a peremre állt. Így magas lehetett. Hatalmas. És mindenki döbbenten tekintett rá fel. A legnagyobb sikert akkor aratta, amikor a tavalyelőtti, ötödikes osztálykiránduláson az igazgatói intőtől és a haláltól sem félve átlépett a kilátó korlátján, és onnan integetett le a levegő után kapkodó tanárnőre és a csodálok seregére. Ez az övé volt. A bringája, a deszkája és az osztály csodálata. Mint most is.”

(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)