Ecsédi Orsolya: Kell egy csapat 1. - Banyavész

"Nem úgy tűnt, hogy jósággal bármit el lehetne érni. Bizonyos dolgokat igen, de azok nem voltak valami vonzóak. Például egy jó alapos verést. Vagy élethosszig tartó csúfolást. Vagy azt, hogy minden stiklit rád kennek, mert nem hazudsz elég ügyesen, mások pedig igen."

Üde olvasmány, mese a mai korba átültetve. A kiskamaszok életén keresztül látjuk meg azt, hogy a gyerekek hogyan alkotnak (osztály)közösséget, vagy éppen hogyan klikkesednek. Vannak, akik félelmeik miatt hunyászkodnak meg, vagy elfedve múltjukat vezéregyéniséggé válnak. Mindez könnyed, szórakoztató, vidám stílusban tálalva.

A három főszereplő három különböző karakter, mindegyik más-más értékekkel rendelkezik, de ami a legfontosabb: barátságuk minden akadályt legyőz. A bajban még jobban összefognak, a valóságban keresik a mesebelit, és mi ezt az izgalmas nyomozást kísérhetjük végig, ahol érdekes dolgok kerülnek felszínre. Például Adél néni, a helyettesítő tanár veszi át a mesebeli boszorkány szerepét:

“Hujj, hujj, én a szél vagyok! – vijjogta, ujjával pedig titokzatos hullámvonalakat rajzolt levegőbe. Aztán az elképedt arcukat látva elnevette magát.”

A gyerekek a történet során sok-sok versidézetet olvashatnak, mivel ez Adél néni beszédének sajátossága, és ezeknek a verseknek a listája a könyv végén megtalálható. (Ha nem ugrana be a vers címe, lehet puskázni!) A regény nem nékülözi a humort sem, ráadásul észrevétlenül tanít, rámutat az értékekre és az összefogás erejére. Az egyik fő tanulsága pedig az, hogy együtt sokkal több mindent el lehet érni, fontos az egymásért való kiállás.

A művet László Maya illusztrációi teszik teljessé. 

A regény gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt élvezetes olvasmány!

Részlet könyvből:

“ - Ez meg mi a franc volt? – szuszogott Báti a falnak dőlve.

- Talán hipnozitált bennünket – találgatott Zizu. – Láttátok, milyen fehéren világított a szeme? - Nekem végem – állapította meg Anka, de gyorsan hozzátette, hogy nem gond, már megszokta. Csak az anyja lesz kibukva, és megint eltiltja a kijárkálástól. És akkor a fotózásnak lőttek, pedig az volt napjaik legjobb része. Nagyokat sóhajtoztak. Gyűlölték, amikor Ankát bezárták. Kettesben még a város sem olyan volt, mint hármasban. Sőt, még a másik, szemmagasság feletti Budapest sem, amit annyira szerettek. Hiába fotózták le az épületek tetején látható összes gondterhelt angyalt, titkos toronyszobát, szelíd oroszlánt, soha el nem hervadó virágot és széles vállú istenséget.”

(az ajánlót Törökné Antal Mária készítette)