Finy Petra: Úszósuli: A nagy álom
“A Patak nevet azért kaptam, mert olyan ügyesen török utat magamnak a medencében, mint egy kis patak.”
Kiskamaszok kedvenc olvasmánya lehet Finy Petra regénye. Megismerkedhetünk egy csapat tizenéves fiatallal, akik kiállnak egymásért és szoros barátságokat kötnek. Ezek a gyerekek igazi élsportolók, akik a vízben szárnyalják túl magukat, és győzik le az ellenfeleket. Az írónő aprólékos pontossággal mutatja be az úszás, a versenyzés minden csínját-bínját. Ráadásul nemcsak a gyerekek szorgalmas, kitartó munkáját ismerjük meg, hanem a hatalmas összetartást, a csapatszellemet is, amely abban is segíti őket, hogy könnyebben menjen a kemény edzőtáborozás.
A humorral fűszerezett regényben a kiskamaszokori szerelem is megjelenik, és betekintést nyerhetünk a szülői háttérbe is, mely hol segíti, hol pedig gátolja az úszópalántákat. Ugyanis van köztük olyan is, aki csak a szülei miatt került be, nem is szeretne versenyúszó lenni.
Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mennyi mindenen múlhat egy sikeres úszóverseny, akkor ebből a könyvből mindent megtudhattok, pl.: balul sikerült rajtok, rossz benyúlások, szabálytalan fordulók… Itt akár ezred másodperceken is múlhat a győzelem! Mégis a fő tanulság, hogy a verseny és a közös edzések összekötnek, az egymásért való izgulás mindent felülmúl. Ajánlom azoknak a fiataloknak, akik éppen ezt a sportot űzik, és azoknak is, akik még nem kóstoltak bele az úszás és a csapatverseny szépségeibe, nehézségeibe.
A szülőknek is érdekes, elgondolkodtató olvasmány lehet a könyv: vajon helyes, hogy a saját vágyait vetíti rá valaki a gyermekére? A regény cselekménye során újra átélhetik azokat az örömteli pillanatokat is, amikor egy-egy úszóversenyen együtt drukkoltak a gyermekükért izgulva.
Részlet a könyvből:
“Deszkával labdázunk, lábbójával karozunk (ezt Flocke Zolitól leste el Edző bá, és annyira megtetszett neki az eszköz, hogy azóta is alkalmazza). Mégsem tűnik annyira fárasztónak. Talán, mert a hajnali nap piros fénybe vonja a medencét? És ahogy emelkedik, a sugarai mindig nagyobb teret követelnek maguknak, és vele együtt a jókedvnek is? Talán, mert mindenki érzi, hogy történhet velünk bármi rossz, egymásra mindig számíthatunk? Talán, mert olyan, mintha lenne egy második családunk.”
(az ajánlót Törökné Antal Mária készítette)
