M. Kácsor Zoltán: A boszorkány seprűje

„Egy baj volt csak ezzel a szelídgesztenyefa seprűvel, mégpedig, hogy a szokásosnál nehezebben viselte a gonoszkodásokat.”

 

A Zabaszauruszok-sorozat után egy újabb csemegével örvendezteti meg a kis olvasókat M. Kácsor Zoltán.

Kilenc mese, kilenc varázslatos történet klasszikus mesehősökről: boszorkányokról, királykisasszonyokról, lovagokról, sárkányokról, kísértetekről, magáról az ördögről, no, meg egy varázslóról. Ám ezekben a humoros mesékben új arcukat mutatják meg a jól ismert mesealakok! A mesék különlegessége, hogy egy-egy varázslatos „tárgy” felbukkan több történetben is, az író furfangosan beleszőtte más mesékbe is őket, hogy újra találkozhassunk velük. Nagyon szórakoztató az önálló életre kelt sárkánytűz, a boszorkány seprűje, az ördög „gonoszsága”, a kísértet lepedője, a csodákra is képes bűvös esküvői ruha. Nagyon szimpatikus a királyfi fehér lova, aki csodával határos módon mindig átalakul, így más-más gazdája lehet. És ha hiszitek, ha nem, a gonosz sárkány, sőt még a boszorkány is lehet bánatos, de akár nagyon boldog is… Hallottatok már egy boszorkányt így beszélni?!

 „– Kedves seprűm, mennyit kerestelek! Hát csakugyan te vagy az? – sírt a nyeregben örömében a banya.”

A történetek végén minden és mindenki visszakerül a helyére: a tűz a sárkányba, a seprű a boszorkányhoz, a kalóz örül, hogy viszontláthatja cserfes papagáját, a királyfi a fehér lovát, a páncél a lovagját, és így tovább… 

Mert ahogy a mese is sugallja: mindenütt jó, de legjobb otthon!

A kötetet Horváth Ildi rajzai teszik még varázslatosabbá.

 

Részlet a könyvből:

„– Ha nem javulsz meg, isten bizony itt hagylak, és nem lesz, akin repülhetsz – mondogatta a seprű a banyának. – Akkor aztán majd gyalogolhatsz a visszeres lábaidon. A boszorkány azonban csak nevetett. Addig főzte a banya a kígyó-béka leveseket, addig változtatgatta a királyfik fehér lovait kerekes falovakká, és addig varázsolgatta a királykisasszonyok orrára a bibircsókokat, mígnem egy nap a seprűnek végképp elege lett belőle, és tényleg faképnél hagyta.”

(az ajánlót Törökné Antal Mária készítette)