Tóth Krisztina: Malac és Liba 5. - Várjuk a karácsonyt!

„Jó érzés várakozni valami ünnepi, különleges eseményre. Az időt viszont nem lehet siettetni. Mindennap valami apró öröm ér minket. De ha az összes meglepetést egyszerre bontanánk ki, az elrontaná a játékot.”

A Malac és Liba-sorozat folytatódik... Ezt az ünnepi kötetet is szeretettel ajánljuk minden kisgyermek figyelmébe!

A két barát újra önfeledten játszik: csúszkálnak a befagyott pocsolyán és közben óvják, védik egymást. Mindig találnak valami érdekeset, felfedezik a körülöttük lévő világot, ami hol játékra ösztönzi őket, hol pedig valami furcsaság kerül a felszínre. Például egy nagy kupac száraz falevél is lehet különleges... Hogy miért? Ha elolvassátok, ti is megtudhatjátok!

„Gá-gá falevél,

érzem már, hogy jön a tél.

Hideg van, de mégsem fázom,

beterítem a barátom,

avarból van a kabátom,

a halomból ki sem látszom.”

A második részben Malac és Liba szívmelengető adventi készülődésének lehetünk tanúi.

Mindketten valami rendkívülivel szeretnék meglepni a másikat, és ezen törik a fejüket egész éjjel. Nagyszerű dolgot találnak ki, és hozzá is látnak, hogy időben el készüljenek a meglepetéssel.

Annál szebb nem is létezik, mikor saját magunk készítjük el a másiknak szánt ajándékot! Kövessétek ti is a példájukat!

A humorban, kedvességben gazdag könyvet Hajba László vidám rajzai teszik teljessé.

Részlet a könyvből:

„Liba nem szívesen szakadt el a csillogó fenyő látványától, de tudta, hogy Malac odakint várja. Amikor kiértek az udvar végébe, földbe gyökeredzett a lába. Ott állt a havas kertben a saját, külön kis fenyőfájuk, ágain Malac saját kezűleg készített kupakdíszeivel! Meseszép volt! (…) A feltámadó szél meglengette a díszeket a fenyőn, de ők még csak meg se borzongtak. Valami fűtötte belülről a szívüket, olyannyira, hogy szinte melegük lett ott, a fa alatt ácsorogva.”

(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)