Jean-Claude Mourlevat: A visszafelé-folyó

„Mert bármilyen élénk a fantáziánk, az élet sokkal találékonyabb, mint mi. Amikor úrrá lesz rajtunk a lemondás, új megoldásokkal hozakodik elő.”

Tomek, a boltos fiú átlagos életet élt falujában, nem volt oka panaszra. Mégis befészkelte magát a fejébe egy gondolat: elképesztően unatkozik. Útra akart kelni, világot akart látni. De sosem mert elindulni, hiszen mit szólnának az emberek, h a falu egyetlen vegyesboltja egyszerre bezárna?

Aztán egy napon betért hozzá egy ismeretlen lány, Hanna, aki árpacukrot akart vásárolni. Tomek életét teljesen a feje tetejére állította az a néhány perc, amit együtt töltöttek. Szépsége teljesen elvarázsolta, de csak annyit tudott meg felőle, hogy a Kzsar-folyóhoz igyekszik, melynek a vize halhatatlanná tesz. Néhány nap elteltével nem bírta tovább, és a lány nyomába eredt.

Nem egy megoldhatatlannak tűnő akadályt sikerült legyőznie, megjárta a Felejtés Erdejét, a parfümkészítők faluját, átkelt a nagy óceánon, és közben sok-sok segítőkész teremtménnyel találkozott. Emellett örök barátságokat is kötött az út során, és megtapasztalhatta, hogy „soha nincs késő ahhoz, hogy két ember összebarátkozzon”.

De hogy találkozott-e Hannával? Kiderült-e a lány története? Olvasd el ezt a lírai, léleksimogató könyvet, hogy választ kaphass a kérdéseidre!

„És gyermeki elméjükben ugyanazok a komoly kérdések kergették egymást: Kívánhatja-e az ember, hogy ne haljon meg soha?

Nem lehet, hogy éppen azért érezzük olyan drágának az életet, mert egyszer véget ér?
Nem rémítőbb-e a gondolat, hogy örökké fogunk élni, mint az, hogy egyszer meghalunk?
És ha az ember nem hal meg sosem, mikor találkozik újra azokkal, akiket szeretett, és akik meghaltak már?”

„És ahogy megígértem, most elhallgatok. A történet véget ért. Nincs több mesélnivalóm. De mert mindig kell lennie egy utolsó szónak, én, a fecsegő, kiválasztottam a legszebbet mind közül. A sivatagban tanultam. Úgy hangzik: hallgatás.”

(Az ajánlást Pokornyi Orsolya készítette.)