Pungor András: Zozi mindig hazajön

„Ribizli szeret engem. Folyton hozzám dörgölőzik, közben úgy rezeg, mint apu mobilja. Anyu szerint csak dorombol.”

A főszereplő Tomi segítségével megismerkedünk egy igazi lakóközösség életével. Tomi szeretni való, gazdag képzeleterővel megáldott óvodás kisfiú. Barátja a nagy Zozi, egy szivárvány színű fél pár zokni. Finom illatos darab, aki mindig Tominál van, hacsak éppen nem veszíti el valahol…

A lakók közül megismerhetjük többek között Gréti nénit, Pali bácsit, Ribizli cicát és Vivit, az új lányt. Csodálatra méltó az az összetartás, ahogy mindenki együtt keresi Zozit, ami csupán egy elnyűtt zokni. Szívükön viselik a kisfiú érzéseit, megértik a bánatát, és azt, hogy erős barátság fűzi a különleges zoknihoz, aminek még nevet is adott.

Ezenkívül ebben a szívhez szóló történetben az elvesztett nagyszülőhöz való ragaszkodás is megjelenik.

Részletek a könyvből:

„- Szalad a lakás!- idegeskedett anyu, miközben az arcomat mosta a csap alatt. Olyan erősen dörzsölte, hogy felszisszentem. Elhatároztam, hogy kinyitom a szemem, rögtön megnézem, hogyan szaladgál a lakás, mert az nagyon vicces lehet.”

„Zozi nem mondott semmit. Úgy nézett maga elé, mint aki szólt előre, de senki nem hallgatott rá. A pálma macskástul, labdástul, cserepestül felborult, és a föld szétszóródott az egész szobában. Alig tudtunk elugrani előle. Így nézett ki a szoba. Itt egy földkupac volt. Ott egy másik. Csak a fejünk látszott ki a pálmalevelek közül.
- Hát itt mi történt?- toppant be Gréti néni. Összecsapta a tenyerét, és nagyon szigorú volt. Még nem vetette le a kabátját, akkor érhetett haza. Mögötte rémült arccal Pali bácsi állt.”

(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)