Molnár Krisztina Rita: Maléna kertje
“A Maléna kertje az átváltozás meséje, számtalan izgalmas fordulattal és meglepetéssel.” (Szvetelszky Zsuzsa)
Egy igazi mai történet, mai gondokkal: a szülők reggeltől estig dolgoznak, alig van idejük Málira, aki nap mint nap cédulákon olvassa anyukája üzeneteit. De kivel ossza meg a gondolatait, gondjait? Kertjükben, a tölgyfa és a hársfa társaságában él Szibill, a több ezer éves tücsök. Ő lesz Maléna leghűségesebb barátja. Igazából nem is tücsöknek született, csak azzá lett, mert már olyan vénséges vén öregember volt…
Malénának egy nagy vágya van: hogy együtt lehessen a családjával és a barátaival. Ezért kitalálja, hogy a névnapját ünnepeljék meg közösen! Olvassátok el a könyvet, hogy megtudjátok, beteljesült-e ez a kívánsága! De nem csak erre kaptok választ, hanem olvasás közben arra is ráébredhettek, hogy milyen jó dolog a barátság, a család, és milyen fontosak az együtt eltöltött órák!
"A nagy kérdés nem az, mit hoz a holnap. Az igazi kérdés, mit hoz a tegnap..."
Simonyi Cecília finom illusztációi remekül kiegészítik, sőt továbbírják a történetet.
“Mindennapjaink valóságából bontakozik ki Maléna történetének csodája: hiszen bármelyik gyerekkel megtörténhet, hogy egy tücsökre bízza féltett titkait. Hogy belelát a nagyok világába és gyerekkézzel, gyerekszívvel formál rajta, még ha kicsit is. Máli meséje elbűvöl kicsit és nagyot, miközben képessé tesz arra, hogy saját hétköznapjainkban is megleljük a csodákat és boldogabbak legyünk általuk.” Szvetelszky Zsuzsa
A könyv folytatásai:
Részletek a könyvből:
„Minden folyó a tengerhez igyekszik. A végtelen nagy vízhez, Málikám, ahonnan aztán nem kell tovább sietnie - mondta az öreg tücsök. – És ami a legfontosabb, előbb-utóbb mindegyik célba is ér. Van amelyik rövidebb, van, amelyik hosszabb idő alatt, de végül mind odaér.
- Jó, de honnan tudja, hol a cél? - kérdezte türelmetlenül Máli.
- Előbb-utóbb mind megtalálja az odavezető utat - mosolygott Szibill. - Nem is tud másik úton menni.”
“Itt Máli levegőt vet, és alig mert anya arcára nézni, aki már így is furcsán pillantott rá, pedig még csak most jött a neheze.
- Janó meg Bicajos segítenének nekem építeni egy házikót az öreg hársfára, ha apával megengednétek. Persze kellenének lécek, meg szögek meg ilyesmik hozzá. De nem akarok idegeneket engedni a lakásba, ne ijedj meg! Arra gondoltam, hogy meghívhatnánk őket jövő hét végére, egy névnapi ünnepségre, süthetnénk kuglófot, és akkor te meg apa megismerhetnétek a barátaimat. És Szibillt….
-Szibillt?
-Igen - mondta Máli, és anya labai elé kuporodott a kis csíkos konyhai szőnyegre. Egyik kezét anya térédre tette, úgy magyarázta tovább. - Szibill egy tücsök. Illetve régen ember volt, de már iszonyú öreg, mint a szobraid, tudod és hát tücsök lett belőle, és a mi kertünkben él. Sokat szoktunk beszélgetni, rettentő okos, még Kati néninél is sokkal okosabb.”
(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)
