Lovas Bea - Heit Zsófi: Bábika-mesék

„Egy igazi boszi kislány, ahol tud, segít, pittypiritty és plitty és platty!”

Csivitfalván, egy pici, színes házban él Bábika és Boszka mama, az utolsó igazi boszorkányok. Azaz Bábika még csak boszi gyerek, aki az első osztályt kezdi, és senkinek nem árulhatja el a titkukat. Még a Legeslegjobb Barátnőjének, Szofinak sem. Ráadásul amíg nem tud olvasni, a Boszorkánypraktikák Nagykönyvét is tilos kinyitnia. De ez egy cseppet sem zavarja, hiszen képes láthatatlan szellőlánnyá változni, állatokkal beszélgetni, és van egy csodaseprűje, akivel Fontos Dolgokat visznek véghez az erdőben. Persze sok dologban egyáltalán nem különbözik a többi gyerektől: például pillanatok alatt összekoszolja a kezét, alig várja az osztálykirándulást, és bizony nagyon kíváncsi természet, ami csak akkor jelent problémát, ha tilosban jár...

„- Gyere ide, te kiskutya – hívogatta Bábika és Boszka mama kórusban a félénk jószágot.

- Jó napot kívánok, vaúúú! - köszönt illedelmesen a kiskutya, és lassan, komótosan besétált a kertbe.

- Lennél a mi kutyánk, ha szépen megkérünk? - érdeklődött Bábika, miközben a zsebébe rejtette maszatos kezét, hogy a vendég ne lássa meg.

- Hát, szívesen maradnék, ha meg jól érzem magam, pláne szívesen.

- Pláne, pláne, pittypiritty és plitty és platty! - ugrándozot örömében Bábika. (…)

- Gyereide, legyen ez a neved, mert ezt jól érted, és más kutyát nem hívnak így.”

(az ajánlást készítette: Pokornyi Orsolya)