Scott Westerfeld: Leviatán

„…senki nem várta el egy tizenöt évestől, hogy a fronton harcoljon. De megadni magát az ellenségnek?”

Szereted a történelmet? Mindig is érdekeltek a háborúk? Kíváncsi vagy, mi történt volna az I. világháborúban, ha a technika fejlettebb a mostaninál? Ha a világ két felé szakad: a barkácsokra, akik kizárólag a gépek erejében hisznek, és a darwinistákra, akik sosem látott, génmanipulált fajzatokat tenyésztenek ki háborús célokra? Ha egy picit is felkeltettem az érdeklődésedet, akkor a Leviatán a Te könyved!

A barkács főszereplő Ferenc Ferdinánd fia, a trónörökös Sándor herceg (Ne keresd a történelem könyvekben, ő egy kitalált személy!), aki szülei tragikus halála után menekülni kényszerül az ellenség elől. De ki az ellenség? Németország? Ausztria? A darwinisták vagy a barkácsok?

A darwinista főszereplő Deryn Sharp, akit lány létére kemény fából faragtak, hiszen fiúnak öltözve, a legnagyobb titokban áll be a brit légierőhöz. Vajon sikerül bebizonyítania a férfiak világában, hogy repülésre termett?

A két főszereplő útja természetesen keresztezi egymást, nem is akármilyen módon... Két ilyen eltérő gondolkodású fiatal megértheti egymást? Barkácsok és darwinisták képesek együtt gondolkozni és dolgozni a túlélésért?

A fura gépektől és lényektől hemzsegő, izgalmas történeten túl garantálhatom, hogy az elképesztő illusztrációk is élményt jelentenek majd!

„Egy óriási légbestia bukkant elő a szürke fellegekből, fény visszaverő, ezüstös háta csillogott a napfényben. Gigászi volt – nagyobb, mint a Szent Pál-székesegyház, hosszabb, mint az óceánjáró Orion csatahajó, amelyet előző héten a Temzén látott. A csillogó henger zeppelinre hajazott, de oldalán csillók mozgása pulzált és körülötte szimbióta denevérek és madarak rajzottak… A légbestia közelebb repült és Deryn már ki tudta venni a fajzat hasa alá függesztett gondolát. A parancsnoki híd ablakai alatt lassan élesebbé váltak a harminc centis betűk…Leviatán…”

„- Gépek! - kiáltotta Dylan. - Átkozottul haszontalanok. Bármikor inkább választok egy koholt fajt.

- Tényleg? - kérdezte Sándor. - A tudósaitoknak sikerült bármit kitenyészteniük, ami olyan sebesen száguld, mint egy vonat?

- Nem, de nektek barkácsoknak sikerült olyan vonatot gyártanotok, amelyik képes megszerezni a saját táplálékát, meggyógyítani magát vagy szaporodni?

- Szaporodni? - Sándor fölnevetett. Egy pillanatra elképzelt egy kis gyerekvagonokkal benépesített pályaudvart, ami aztán a szaporodási folyamat egyéb aspektusaira terelte gondolatait. - Persze, hogy nem. Milyen visszataszító ötlet.”

(az ajánlást készítette: Pokornyi Orsolya)