Kertész Erzsi: Labirintó

Hirtelen rádöbbentem, hogy a gondolás élete csupa-csupa elválás.”

 

Mit tehet egy idősebb királyfi azon a helyen, ahol „kizárólag a legkisebb királyfiak sikeresek és jó kiállásúak”? Mondjuk beáll gondolásnak a titokzatos tóra, a Labirintóra, ahonnan még senki nem tért vissza. „Labirintó hatalmas. Nem hasonlít egy tisztességes tóra, inkább afféle zegzugos csatornarendszer, milliónyi lakott és lakatlan szigettel. A szigetek között gondolák szelik a vizet, s aki egyszer behajózott a szövevényes járatokba, többé nem jön ki onnan. Ó, nem vész oda, nem erről van szó. Csupán nem találja meg a kivezető utat.”

Ezt teszi főhősünk is, és nekivág az ismeretlennek négy utasával. De azok sem akármilyen utasok ám:

  1. Öcsém, a filozófus macska, aki egy csapatot keres, amit vezethet

  2. Hiú Ábránd, a hullócsillag, aki vissza akar térni az égboltra

  3. Vényusz, a nyúl, aki a világot jelentő deszkák felé kíván fordulni

  4. Villő, a Sellő, aki a Mágikus Iszappakolás szigetét keresi

Sikerül-e hősünknek rendet tartania a hajón, amit Galambalattnak keresztelt? Az biztos, hogy nem lesz egyszerű dolga, hiszen a hajót az utasok szándéka is irányítja, így „arra is gondot kell fordítania, hogy minden utas ugyanoda akarjon menni egy adott pillanatban, máskülönben megbolondul a hajó”...  Vajon mindenkinek a kívánságát teljesíteni tudja? Megfejti-e a tó titkát és megtöri-e az átkot? Lehet-e belőle az első visszatérő, győzedelmes hajós?

A könyvben minden kérdésre választ kapunk, még ha nem is teljesen olyat, mint amit elképzeltünk...

 

"- Jó napot... khm... szép jó napot kívánok mindenkinek - kezdtem, és szörnyen zavarban voltam.

- Ezt egész egyszerűen nem hiszem el! Mégis kicsodák maguk, hogy itt húzzák a drága időnket, legalábbis az enyémet?! - mindezt egy hófehér lepelbe öltözött, fekete macska üvöltötte felénk. Ruhája övére erősítve buzogány himbálózott.

- Vannak bizonyos formalitások... - kezdte fáradtan, egyszersimnd unottan Tom. - Talán ha bemutatkozna az úr!

- Öcsém - morrantotta a macska.

Közbeléptem, érezvén, hogy kezdődik a kaland és a felelős munkakör.

- Kedves uram, a nevét, legyen szíves - mondtam határozottan, alig-alig remegett a hangom.

- Öcsém, már mondtam! Süket talán?! Öcsém, a Macska! - hangereje vészesen emelkedett, miköben oktávnyi távokat szelt át egyetlen mondat alatt. Majd némileg lehiggadva hozzátette:

- Filozófiát tanítok, ha éppenséggel érdekli, de legújabb célom az, hogy vezetői kvalitásaimat kamatoztassam. Ezért vállalkoztam az útra."

(az ajánlást készítette: Pokornyi Orsolya)