Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás

„Ajjaj, azt hiszem, baj van! ...Ozi valóban rossz irányba megy! Most látom csak, ez itt nem más, mint a könyv vége! Máris itt van? (…) Ha nem figyelmeztetem Ozit, kisétál a könyvből!”

 

Kuszakeszi faluban furcsa, de vicces nevű, kacskaringós utcák sorakoznak (Kisfarkinca köz, Törpöndi utca, Talányos Károly tér, Felsőszatyor utca). Szintén itt található még a Szemenszedett vetőmagbolt, a Hajasbaba fodrászat és a Kisangyalom italmérés is. A szereplők között pedig találhatunk beszédes libákat, akik még társalkodónőnek is alkalmazhatók, de itt lakik még tizenkét Piroska néni, Kékpöttyös, Sárgapöttyös, Aprócsíkos néni és így tovább.... Ráadásul a gyerekek is éppen tizenketten vannak, Libirc, Böndi, Ápolka, Tófic, és még Erzsike is, hogy csak néhányat említsek. A főszereplő Ozi, a bátor, kedves óriás (teljes nevén Izomárduán Oziardozingabardon), akiről példát vehetünk, hiszen segítőkészsége és jószívűsége végig kísér minket olvasás közben. Egyszer például három rabló tartotta rettegésben a várost, de Ozi bátorságával és persze erejével megmentett mindenkit. Ennek a könyvnek az olvasásakor mintha általad is alakulna a történet. Nagyon jó hangulatban folyik az élet Kuszakeszi faluban, és végig érezhető az itt lakó emberek összetartozása, és Ozi, az óriás iránti tiszteletük.

„Az úgy történt, hogy egy napon, ami egy egészen átlagos hétköznap volt, mondjuk szerda, három rabló támadt Kuszakeszire. Az egész olyan váratlanul és észrevétlenül történt, hogy a kuszakeszieknek először fel sem tűnt, hogy meg vannak támadva. Amikor pedig igen, akkor meg már késő volt. Nem tudni, hogy történhetett. Valószínűleg úgy, hogy a rablók egészen halkan, talán zokniban és lábujjhegyen kerítették be a falut, és amikor már egészen bekerítették, csak akkor kiáltotta el magát az egyikük, hogy: Támadás!”

(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)