Anna Woltz: Tess és én: életem legfurcsább hete

Tíz éves vagyok, és semmitől sem félek. Mert végre megértettem, amit anya a fejfájásról mondott. És pontosan így van a halállal is. Ha itt van, akkor itt van. Ha pedig nincs itt, akkor örüljön az ember.”

Hallottátok már ezeket a mondásokat?

„Minden rosszban van valami jó…”

„Minden rosszat valami jó követ”

Rosszul indul a 10 éves, holland Samuelnek és családjának az egy hetes nyaralása! Éppen fociznak apukájával, amikor a bátyja beleesik egy gödörbe és eltöri a lábát.

Samuel mégis ennek köszönheti, hogy megismerkedik Tess-szel, a 11 éves szőke hajú, barna szemű, parancsolgatós, mégis ellenállhatatlan kislánnyal, akivel rögtön keringőzni tanul egy parkolóban!

Rengeteg kalandot élnek át egy hét alatt, melyek hol vidámak, hol meghatóak, vagy éppen nagyon izgalmasak. Olyan problémákat oldanak meg, melyekkel a felnőttek is nehezen birkóznának meg, és közben mély együttérzésről, emberségről, igazságérzetről, bölcsességről tesznek tanúbizonyságot.

A történetet Samuel meséli el, így bepillantást nyerhetünk egy 10 éves kamasz fiú „agyalásába” is családról, barátságról, az első szerelemről és az élet természetes velejárójáról, a halálról! Megtudhatjuk azt is, hogy beavatkozhatunk-e mások életébe jó szándékkal és segíteni akarással.

Megismerhetjük a holland gyerekek életét, akik hatodik osztályban Cito-tesztet írnak és bizonyos alkalmakkor gyöngyös kenyeret esznek!

„- De ha ő csinálja az akadályversenyt - kiáltottam -, akkor megint ti fogtok nyerni!

 - Naná – nevetett fel Tess, és elindult. – Gyere, menjünk Hendrikhez! És aztán vissza a szüleinkhez. Megünnepeljük, hogy élünk.

 Ünnepélyesen a magasba tartotta a tányért az egy szem gyöngyös kenyérrel, és énekelni kezdett: Éljünk soká! Éljünk soká!

 Hátranéztem. Senki se volt az utcán. Amúgy meg: mit számít? Mi bírjuk a fura dolgokat.

 Együtt énekeltünk tovább. Olyan hangosan, ahogy csak tudtunk.”

(az ajánlást készítette: Fábián Krisztina)