Roald Dahl: A barátságos óriás
A Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ nem közönséges csontkrámcsáló óriás. Ahhoz túlságosan is kedves és gyámbor.
A könyvben két két teljesen különböző életkörülmények között élő és méreteiben is eltérő lény, Szofi, a kislány és Habó, az óriás hihetetlen és kedves barátsága rajzolódik ki. Hogy miért is Habó? Mert ő egy Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, nem közönséges, mert uborkát eszik, és túlságosan kedves és félénk ahhoz, hogy felfaljon egy „emberbabot” avagy egy kedves „gyerkedliket”, mint amilyen Szofi. A kislánynak nagy szerencséje volt, hogy nem egy haramia, gonosz óriás karmaiba került, mert az nem sokat teketóriázott volna, hogy mit egyen reggelire, rögtön befalta volna Szofit!
Barátságuk alatt Szofi sok mindent megtudott az óriások életéről, szokásairól. Közös beszélgetésük során (ami elég furcsa volt, mert a jóságos óriás nem igazán tudott rendesen beszélni, saját nyelvezete volt, mint például az orborrkaevés), fény derült egy szörnyű dologra: az óriások Angliába akarnak loholni, hogy egészben nyeldekeljenek le kedves gyerkedliket! Szofi meg a HABÓ eldöntötték, hogy ezt nem hagyják annyiban! Így kerültek el egészen Erzsébet királynőhöz, a királyi palotába, hogy nagy tettüket végre hajtsák...
A történet közben szívetekbe zárhatjátok az óriást és csodálhatjátok Szofit a talpraesettségéért! Jó olvasást!
ROALD DAHL kém volt, kiváló vadászpilóta, csokoládétörténész és feltaláló, továbbá a Charlie és a csokigyár, a Matilda, A barátságos óriás, valamint számos nagyszerű történet szerzője.
Részlet a könyvből:
„- Nahát, amikor az a Kukakólát iszod, amit szoktál, akkor az egyenest le megy hasadba. Igaz vagy zagi?
- Igaz.
- És a buborékok szintén lemennek a hasadba. Igaz vagy zagi?
- Ez is igaz.
- És a buborékok felfelé pezsegnek?
- Hát persze,
- Ami azt jelenti, hogy az összes fölbuborékol a torkodba, aztán egy utálatos böffenettel kihukkan a szádon!
- Ez tényleg sokszor így szokott lenni – ismerte be Szofi. - De miért baj az, ha az ember hébe-korba büfizik egy kicsit? Mikor olyan mókás dolog.
- A böfögés ocsmányos szokás. Mi, óriások sohase csinálunk ilyent!
- De amikor ezt az izét isszátok... Minek is hívjátok?
- Hopfüzsgőnek.
- Na, amikor Hopfüzsgőt isztok, akkor a buborékok mind lefelé mennek a hasatokba, aminek még sokkal csúnyább dolog a vége!
- Miért volna az csúnya? - ráncolta a homlokát HABÓ.
- Azért – mondta Szofi pironkodva –, mert ha lefelé mennek, akkor egész máshol fognak kijönni, még sokkal hangosabban és illetlenebbül.
- Abból lesz a ropipopp! - rikkantotta a HABÓ boldogan. - Mi, óriások állandóan ropipoppolunk. A ropipoppolás minálunk az elégedettség jele. Zene a fülünknek. Csak nem azt akarod mondani, hogy nálatok, emberbaboknál még egy kis ropipopp is tilos?
- Nagyon nagy illetlenségnek számít.”
(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)
