Susan Kreller: Varacska

Dániel András és Adamik Zsolt rajongóinak KÖTELEZŐ! :)

 

Nem mondanám, hogy Varacska rossz szörny volt. Sőt éppen ellenkezőleg! Varacska az összes szörnyű tulajdonsággal rendelkezett, amire szüksége van egy igazi szörnyetegnek.

Nem mindig köszönt vissza. Ijesztgette a néniket a villamoson. Kólaivás közben akkorákat böfögött, hogy azt lehetett hinni, dörög az ég. A bundája olyan kék volt, mint a kékcápáé. De ami a legfontosabb: Varacska, mint minden rendes szörny, triangulumon játszott. Ezen kívül szerette a vad indián törzsfőnökről, Almásrétesről szóló történeteket, olykor megmosta néhány fogát, és bélyeget is gyűjtött. Egyszóval egészen belevaló kis szörnyeteg volt.

Azaz nem, ÁLLJ! Mégsem egészen.

Varacskának volt egy tulajdonsága, amivel rendszeresen kétségbe ejtette szörnytársait: ő volt a földkerekség legpontatlanabb szörnyetege!”

Legyen szó társasjátékpartiról, orvoslátogatásról vagy triangulumóráról, képtelen volt odaérni időben. Természetesen megpróbált róla leszokni...több-kevesebb sikerrel.

Aztán elérkezett a szörnyek legádázabb ellensége: a tavasz. És mi nem maradhat el semmiképpen ebben az időszakban? Hát a nagytakarítás! Varacska is nagy lendülettel vágott bele, előkerültek rég nem látott játékok, poszterek, építőkockák...amivel rögtön neki is állt játszani egy kicsit. Mit gondoltok, nap végére rend lett? Hát persze, hogy nem. Lett viszont egy annál sokkal izgalmasabb építménye!

Ezenkívül megpróbált kavicsos pizzát sütni és megszabadulni egy fülbemászótól, aki makacsul dalolta a fülébe ugyanazt a dalt újra és újra (és egy tízes szaltóval is csak annyit lehetett elérni, hogy visszafelé énekelt). Ezek után sejthetitek, mit művelhetett Varacska a postás helyettesítőjeként, vagy amikor a triangulum tanárának rosszcsont gyermekeire vigyázott...

Ám bármibe is vágott, azt vidáman és segítőkészen tette. Ezért is volt olyan sok (szörny)barátja, akik mindig segítettek megoldani a nehéz helyzeteket!:)

(az ajánlást készítette: Pokornyi Orsolya)