Paulon Viktória: Kisrigók - három gyerek hazatalál

„Ez a mese egy csodamese. Úgy fűződnek fel egymás után a csodák, mint a gyöngyök, és amikor elfogy a szál, már csak össze kell jól kötni, és készen van. Egyik csoda a másik után. Nem győzünk csodálkozni!"

CSODÁK MÁRPEDIG VANNAK!!!!

Ebben hisz az a három kisgyerek is, akik nem tudják, hogy a másik kettő hogy néz ki, csak azt tudják, hogy testvérek és arra vágynak a legjobban, hogy együtt lehessenek. No meg a szüleikkel.

Szaszka a legnagyobb, hat éves. Nem érzi jól magát a nevelőszülőknél. Valamiért mindig büntetésben van.

Csabó öt éves és egy kis ezermester. Bármit képes elkészíteni. Csinált már hírpuskát és varázsgömböt is. Gyerekotthonban él.

Gigi négy éves, még sok mindent nem ért. Ő érzi legjobban magát ott, ahol most van. Nem szeretne a nevelőmamájától elválni, de örülne, ha a testvérei is vele lennének.

Ők hárman mindennél jobban szeretnék megismerni egymást és hazatalálni. Ebben sokan segítik őket, például Kukrú, a jóságos, öreg, beszélő galamb, aki hozza-viszi az üzeneteket a gyerekek között. De sok akadály (próba?) is áll a gyerekek előtt, például, hogy nem emlékeznek egymásra. Így lehet, hogy Csabó és Gigi együtt játszanak, mégsem ismerik fel a másikat.

Persze, mint a legtöbb mesének ennek is jó a vége! A gyerekek vágya teljesül, ha nem is pont úgy, ahogy ők szeretnék, hanem úgy, ahogy a legjobb nekik!

Paulon Viktória könyvét Agócs Irisz tündéri rajzai díszítik.

"Leírom ezért én Szaszka, Csabó és Gigi helyett a meséjüket, szóról szóra, csak az igazságot, ahogy megtörtént. A valóság be tud néha csapni, de a csoda, az mindig igaz, annak lehet hinni. És érdemes is!”

(az ajánlást készítette: Fábián Krisztina)