Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

„- Hamar a gyűszűt! (…) Lesz már víz, nem fogok szomjan halni! A virágtündérek ugyanis megszokták, hogy hajnalonként harmatot nyalogatnak, délben a gyümölcsök levét szívják, este pedig napon forralt teát isznak.”

Csodás mesevilágba repíti kis olvasóit Flórika, a virágtündér. De hogyan kerül egy vonatra a tündér? Milyen napok várnak rá az üde virágokkal teli kert után? Szinte megelevenedik előttünk, hogyan éli mindennapjait: jóságosan figyeli az utasokat, ha rossz a kedvük, máris jókedvet varázsol nekik, nem kell mást tennie csak elővenni aranyfésűjét, és különböző illatba borítania környezetét, lehet az akác, orgona vagy akár jázmin. Barátok nélkül persze nagyon nehéz. Flórika már egy hete utazik, amikor rátalál Tücsök úrfira, aki egy szénás kosárban került el a rétről, majd Korommanóra, akit a szél röpített be az ablakon. Később Piroska is csatlakozik a csapathoz, akit Korommanó egy elhagyott kártyalapról varázsol le. A négy barát együtt tölt minden percet jóban, rosszban.

Mit gondoltok végig a vonaton maradnak? Olvassátok el a történetet és megtudhatjátok mivel is telik mesés életük!

Részlet a könyvből:

"A korommanó, aki eddig csöndesen üldögélt a birkagyapjúban, most előbújt és rámosolyodott Piroskára.

- Tudod mit? Varázsoljunk együtt! Add a kezedet!

A tarka ruhás, virágcsokros kártyababa mosolyogva nyújtotta a kezét a fekete manónak. Énekelni kezdtek: Olvadj hó, pattogj, tűz, énekszó fagyot űz...

Mire ezt háromszor elénekelték, vidám füstöcske kezdett bodorodni a kéményből, a rengeteg hó pedig...

- Ejnye hát hova lett a hó?- kapkodta a fejét az öregember. - És már hajnalodik?

Az ereszen verebek ugráltak, a kutya pedig, amely a varázslat folytán hirtelen kiszabadult a hóba temetett óljából, vad ugrándozásba kezdett örömében...."

(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)