Olvasd el te is!

„Időnként hallották az aszfaltúton haladó autók hangját, ám minél beljebb értek az erdőben, annál nagyobb lett a csend. És a sötétség. A fák között vékony, pókhálószerű ködfoszlányok úsztak. Hirtelen megreccsent egy ág. Nyolcas megtorpant és morogni kezdett.”   Ennek a sorozatnak a szerzője, Horst, Jørn Lier Norvégia egyik legjobb krimiírója, aki korábban nyomozó volt. Könyveiben megtörtént esetekről is ír. Lehet, hogy ez is ilyen?   Tiril, a leleményes és vagány kislány éppen hazafelé biciklizik Oliverrel a barátjával és kutyájukkal Nyolcassal. Hogy hamarabb hazaérjenek, levágják az útjukat a mezőn keresztül. Aztán BUMMM! Oliver hatalmasat bukfencezik, Tiril pedig épphogy meg tud állni, így nem jut Oliver sorsára. Oliver egy hatalmas földkupacon esik át, ami előző nap még nem volt ott. Amikor a gyerekek...

„Emmának hívnak. Hétéves, két hónapos és tizenhét napos vagyok, és ha felnövök, tengerbiológus leszek, mint a mamám és a papám. De az sajnos még nagyon messze van. A legjobb esetben is tíz év, kilenc hónap és tizenhárom nap múlva. A víz alatt nem számolom az időt. Ott nincsenek órák, percek és másodpercek, csak a csönd. És néha a bálnák lassú éneke."   Emma más, mint a többi gyerek. Nagyon érzékeny a hangokra. Sokkal hangosabban hallja őket, mint mások és nagyon zavarja a sok különböző zaj. Amikor iskolába megy, anyukája vesz neki egy fejhallgatót, amiben csak a tenger zúgását lehet hallani.   Emma beszélni sem szeret. Négyéves volt mire megszólalt. Akkor is csak azért, hogy kijavítson egy gyereket, aki a lamantinra azt mondta, hogy fóka. Nem szívesen teremt kapcsolatot másokkal.   Emma legjobban a...

„Ugyan, kisunokám, az aranybányákat sárkányok őrzik. A magunk fajtának be kell érnie az aranygaluskával, az aranyköpésekkel…”   Teofil, a törpe mindenre talál megoldást, nem ismer lehetetlent. Nyelviskolát nyit, ahol tanítványai tanulhatnak viharul, patakul vagy éppen rántottául. Amikor mondvacsinált indokkal letartóztatják és börtönbe zárják, akkor sem emészti el a bánat, hanem árnyas, kedves patakparttá varázsolja celláját, majd később örökbe is fogad egy patakot, aki folyton a gazdája nyomában csörgedezik, és akármilyen alakot felvesz a kérésére. Ha fogy az élelmiszer-tartalék, Teofil akkor sem esik kétségbe: eladja a tölgyfák árnyékát, hiszen az árnyék elég szapora.   Teofil történetei nem mindennapiak, mégis a hétköznapok csodáit idézik. Felesége, Terka és kisunokája, Tuli mindig számíthat...

„Ribizli szeret engem. Folyton hozzám dörgölőzik, közben úgy rezeg, mint apu mobilja. Anyu szerint csak dorombol.”   A főszereplő Tomi segítségével megismerkedünk egy igazi lakóközösség életével. Tomi szeretni való, gazdag képzeleterővel megáldott óvodás kisfiú. Barátja a nagy Zozi, egy szivárvány színű fél pár zokni. Finom illatos darab, aki mindig Tominál van, hacsak éppen nem veszíti el valahol…   A lakók közül megismerhetjük többek között Gréti nénit, Pali bácsit, Ribizli cicát és Vivit, az új lányt. Csodálatra méltó az az összetartás, ahogy mindenki együtt keresi Zozit, ami csupán egy elnyűtt zokni. Szívükön viselik a kisfiú érzéseit, megértik a bánatát, és azt, hogy erős barátság fűzi a különleges zoknihoz, aminek még nevet is adott. Ezenkívül ebben a szívhez szóló történetben az elvesztett...

„Mert bármilyen élénk a fantáziánk, az élet sokkal találékonyabb, mint mi. Amikor úrrá lesz rajtunk a lemondás, új megoldásokkal hozakodik elő.”   Tomek, a boltos fiú átlagos életet élt falujában, nem volt oka panaszra. Mégis befészkelte magát a fejébe egy gondolat: elképesztően unatkozik. Útra akart kelni, világot akart látni. De sosem mert elindulni, hiszen mit szólnának az emberek, h a falu egyetlen vegyesboltja egyszerre bezárna?   Aztán egy napon betért hozzá egy ismeretlen lány, Hanna, aki árpacukrot akart vásárolni. Tomek életét teljesen a feje tetejére állította az a néhány perc, amit együtt töltöttek. Szépsége teljesen elvarázsolta, de csak annyit tudott meg felőle, hogy a Kzsar-folyóhoz igyekszik, melynek a vize halhatatlanná tesz. Néhány nap elteltével nem bírta tovább, és a lány nyomába...