Olvasd el te is!

Akinek van otthon macskája, még jobban megérti majd kis kedvencét, és ha még nincs, vágyni fog arra, hogy legyen! "Van itt a pörgős és kalandos történetben minden, ami a kis olvasókat elvarázsolhatja. A friss és mai történet egy macskáról, Winston kandúrról és új barátjáról Kiráról szól. A Winston Churchill névre hallgató, nemes és pedigrés fajtatiszta fekete kandúr az Árnyas fasor  lakója. Gazdája egy kissé szórakozott professzor. Az ő békésen megszokott életüket forgatja fel Anna, aki új házvezetőnő lesz a professzornál. Az ő tizenkét éves kislánya Kira. Már a megismerkedésük is rendhagyóan indul egy éjszaka során. A történetből kiderül: Anna és Kira bevándorlók. Kira új környezetbe kerülése sokaknak ismerős lehet. Az új osztálytársak természetesen nem fogadják túl lelkesen a kislányt, nehezítve a beilleszkedését....

"Hogy hívjalak? Bajszod még nincs, / a szemed csak két kis bogyó... Egy csomagban kaptalak meg, / legyen hát a neved: Motyó!"   Atyatigris türelmetlenül várkozik a folyosón... Rajta kívül egy juh, egy szamárnyúl és egy rozsomák ácsorog még. Vajon mire várnak? Nem másra, mint a születendő kölykükre, hiszen mindannyian leendő apukák! Hirtelen kinyílik az ajtó, és....a tigris kezébe nyomnak egy csomagot... Mit kezdjen vele? Hogyan kell fogni egyáltalán? Hiszen olyan pici! Ringassa? Rázogassa? Ráadásul nem is igazán hasonlít egy kistigrisre! Fehér hosszú fül, semmi csík, se bajusz... Mi lesz ebből?! Persze a többi apajelölt biztatja, bátorítja, hogy ezek megoldódnak idővel, és már szinte minden a helyére kerül, amikor újra nyílik az a bizonyos ajtó, és érdekes dologra derül fény...   Harcos Bálint verses-humoros...

„Ki a legrettenetesebb briganti széles ez óceánon? – ordította a kapitány a taton, és a matrózok így ricsajoztak vissza: - Ördögbőr grófja, ki más?!” Adamik Zsolt kalózmeséit apa és kisfia beszélgetései vezetik be. Elalvás előtt elmaradhatatlanok ezek a történetek: az egyezkedés mindig azon folyik, hogy mi történjen a mesében, akkor is jár a mese, ha az apa sokat dolgozott és fáradt, és akkor is, ha a gyereknek nincs hozzá kedve, mert Bazsi már nem a barátja. Így születtek meg estéről estére a mesés, humoros történetek a rettenetes hírű kalózokról. Az Ördögbőr grófja mellett megismerkedhettek a Kiskartács kapitánnyal és SivákMivák Károllyal, aki a Fekete Vész kapitánya, olvashattok Basabusa bácsiról, a majdnem helyettes kapitányról, a Kivikövi főmatrózról. Elutazhattok a különleges Sellősusogóra, Birsszirtre és a...

„– Ha én ember lennék – fordult Körmöczi Emília felé –, soha nem akarnék angyal lenni!”   Gondolkoztál már azon, vajon hogyan nézhet ki az őrangyalod? És találkoztál-e már vele? Ha erre a kérdésre nemmel felelsz, az nem véletlen! Az angyalok nem szívesen mutatkoznak emberalakban, ráadásul szabályellenes is. Emília azonban egy fura nevű, borostás, szakadt ruhájú őrangyal, Körmöczi György védence, aki minden alkalmat kihasznál, hogy emberbőrbe bújhasson. Így bizony sokszor elfelejt figyelni a kislányra, aminek rendre rossz vége lesz. Ez persze pontlevonással jár, ezért félő, hogy soha nem lesz olyan tiszteletre méltó és ismert őrangyal, mint Mihály, Rafael vagy Gábriel, akiknek még szobrokat is állítanak... Ráadásul még a rosszcsont puttócskát (Ottokárt, a pamutmelegítős angyaltanoncot) is rásózzák, akit tanítania kellene,...

"...ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka."   Akit megérint a szerelem, az megláthatja saját magát a másikban, megtanulhat odaadóan a társára figyelni, és erőt meríthet belőle egész életére. Sokszor mondják a nagyon jó dolgokra: olyan, mint az első szerelem, felejthetetlen. Ezt örökíti meg Szabó T. Anna története is, melynek alapjául egy keleti mese szolgál: egy lánnyá változó darumadárról, a hűségről és a háláról szól. A Senki madarának két főszereplője más-más világból származik. Tátos, a juhászfiú, hamar elveszítette édesanyját, és a pusztán nevelődött. Magányosan, az emberektől távol élt a juhokkal, és egyetlen barátjával, az Uccu nevű kutyával. Mindig csodálta a közelében megpihenő darvakat. Egyik alkalommal különlegesen szép daru hívta fel magára a figyelmét: olyan volt, mintha csak a fiúnak...