Interjú Lackfi János író, költővel

Marcsi néni a Domboninneni mesék című könyv olvasása után kereste meg az írót. Olvasd el a könyvajánlóját! >>> “És azon nyomban beköltöztek, Köles a láthatatlan fürdőszobában zuhanyzott, Dinnye a láthatatlan konyhában evett, Elemér a láthatatlan tévét nézte, Janka pedig kikacsintott nekünk, olvasóknak, a láthatatlan ablakon.”

Marcsi néni: Mondhatom, hogy könnyű dolgom van, mert ismeretségünk régi időre nyúlik vissza. Többször találkoztunk már, vendégünk voltál Dunaújvárosban és Rácalmáson a könyvtárban és a Cimbora Klubban is. Most az adott helyzetben mindenki lelassul kicsit, több ideje marad arra, hogy, "megálljon", hogy meglássa az értékeket, és hogy megbecsülje azokat. Érték az írás is, amivel másokat is segítünk, inspirálunk. Hogy éled/élted meg ezt az időszakot, milyen hatással van/volt rád?

Lackfi János: Aktív periódus volt, miközben ki se mozdultam itthonról. Sok fellépésem elmaradt, sokat voltunk itthon, együtt. Karanténkenyér, klorofill-robbanás a kertben. Az írós munkákból sok megmaradt, jöttek újak is, például Gryllus Danival húsvéti dalokat írtunk a Várkert Bazár honlapjára. Kreatív Írás tanfolyamom is átköltözött a netre. Ezt már évek óta tervezgettem, és most meg is valósult. Minket szinte  minden negatív hatás kikerült, az üzemköltség töredékére csökkent. Persze városban élő lányaimat két és fél hónap után, most ölelhettem csak meg újra…

2017-ben a Cimbora klub vendége volt Lackfi János (képek) >>>

Marcsi néni: Mindenhol jelen vagy, aktívan éled az életed. Az egyszemélyes Karantén színházad is egy kedves vállalás, sokan követnek. Gondoltad, hogy ilyen sikere lesz?

Lackfi János: Ilyet még sosem csináltam, s valóban, a nemrég lezárult 165 adás, amellyel egyenként sokszor húszezer ember lapjára is eljutottam, komoly kis virtuális közösséget kovácsolt össze Delhitől Katarig, Csillaghegytől Sydney-ig, Lübecktől Flekkefjördig, New Jersey-től Hejőkeresztúrig. A visszajelzésekből kiderült, hogy a HÉV-vezetőtől a Covid-osztályon dolgozókig, otthon rekedtektől munkába járókig sokaknak adott erőt egy emberi hang, s persze az a harminc évnyi írásom, amelyekből rengeteget olvastam.

Marcsi néni: Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt írsz. Honnan merítesz inspirációt?

Lackfi János: Inspirál minden, hiszen az élet zajlik, kavarog szüntelenül. Nyárfúvatta, hófúvás, valakinek felépül a háza, másé leég, valakinek gyereke születik, más elváik, tyúkok tépik szét a pajorokat, kutya szökik át a kerítésen, disznót vágnak, diszkóba mennek, pecáznak, meccsre járnak. Nincs megállás. Az asztalom melletti polcon van vagy kétszáz teleírt notesz, valószínűleg sosem fogom tudni feldolgozni a bennük lejegyzett összes ötletet.

Marcsi néni: Melyik műfaj áll közelebb hozzád: a vers vagy a próza?

Lackfi János: Mindig a téma függvényében keresem meg a megfelelő formát. Van, amihez jobban illik a verses forma, más sztori inkább prózában adja magát. Én mindkettőt szeretem. A vers videoclip, a próza kisfilm vagy egész estét betöltő.

Lackfi János művei könyvtárunkban >>>

Marcsi néni: A Domboninnei mesék történetei annyira gyermekközeliek, ilyet csak az tud írni, akit gyerekek vesznek körül. Jól gondolom?

Lackfi János: Mindig szerettem a kicsi gyerekek robbanékony látásmódját, sokat tanultam belőle. Mikor a Domboninnenit írtam, többnyire Ágnes lányomtól kértem témát, aki három-négy éves volt éppen. Sose fogyott ki az ötletekből. Néhány velük történt eset is belekerült a kötetbe, egyszer például tényleg összekaristoltak kőzúzalékkal egy vadonatúj autót, mert le akarták mosni lelkesen.

Marcsi néni: Mikor kicsi voltál, melyik volt a kedvenc meséd, könyved? Később kik voltak a kedvenc íróid, regényeid?

Lackfi János: Illyés Hetvenhét magyar népmeséjét sokszor olvastam. Később meg rengeteg kalandregényt Scottól, Stevensontól, Vernétől, Hugótól, Maytól, Coopertől. Otthonos volt nekem a középkor, az indián világ, a tengerészvircsaft.

Marcsi néni: A kortársaid közül kiknek az írásait érzed közelebb magadhoz?

Lackfi János: Sokakat szeretek, most jön ki például a Móránál az Erdőszelfi című vándortáborozós válogatás, melyben számos kortárstól kértem kirándulós témájú gyerekverset. Pörgős, izgalmas válogatás lett.

Marcsi néni: Milyen terveid vannak? Készül újabb írásod a gyerekek számára?

Lackfi János: Inkább felnőttes dolgokat írok mostanában. Aztán előbb-utóbb csak lesz megint gyerekkönyv.

Marcsi néni: Végül mit üzensz a gyerekeknek?

Lackfi János: A könyv rafting, bungee jumping, érdemes belevetődni.

Lackfi János honlapja  >>>

Lackfi János Facebook-oldala >>>