Interjú Szegedi Katalin illusztrátorral

Fotó: Éles Balázs / wmn.hu

Marcsi néni a Lenka és a Palkó című könyvek olvasása után kereste meg az írónőt. Olvasd el a könyvajánlóját! >>> “Egy szép májusi éjjelen, éppen teliholdkor született Lenka. Vajon ezért-e vagy másért, ki tudja, de épp olyan szép kerek lett, mint maga a telihold.”

Marcsi néni

Marcsi néni: Áprilisban vártunk volna a Ládaszínház előadásoddal, amit sajnos el kellett halasztanunk. A kialakult helyzet más fajta  gondolkodásra késztette  az embereket. Mindenki lelassul kicsit, több ideje marad arra, hogy "megálljon", hogy meglássa az értékeket, és hogy megbecsülje azokat. Érték az írás is, amivel másokat is segítünk, inspirálunk. Hogy éled meg ezt az időszakot, milyen hatással van rád?

Szegedi Katalin: Amikor személyesen találkozunk a gyerekekkel, az mindig kölcsönösen inspiráló mindkét fél számára. Egy-egy ilyen látogatás alkalmával mindig nagyon feltöltődve érek haza. A visszajelzések alapján pedig az a tapasztalat, hogy a gyerekekre is óriási hatással vannak ezek a találkozók, a szülők elmesélése alapján még napokig emlegetik, elmesélik, eljátsszák az általam bemutatott történetet. Mivel sajnos most ezek elmaradtak, így én is szegényebbnek érzem magam e találkozások híján.

Forrás: facebook.com

Forrás: facebook.com

Forrás: mankabymonika.hu

Forrás: solymaronline.hu

Fotó: Éles Balázs / wmn.hu Marcsi néni: Amikor kicsi voltál sejtetted, hogy grafikusművész leszel, amikor “nagy” leszel?

Szegedi Katalin: Ha nem is sejtettem, de mindenesetre reménykedtem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megvalósult a gyerekkori álmom. Persze ez nem jött csak úgy magától, rengeteget kellett érte dolgozni, tanulni. Kereken húsz évet töltöttem az iskolapadban. Nem szabad sajnálni a tanulásra szánt időt, a tanulóéveket nem lehet “megúszni”! Erre biztatok minden olyan fiatalt, aki hozzám fordulva az iránt érdeklődik, hogy hogyan lehetne ő is illusztrátor, na de most rögtön, azonnal! Nem elég a tehetség, rengeteget kell tanulni, alázatosan gyakorolni, minden egyes fejlődési lépcsőfokot meg kell lépni, nem lehet átugrani ezeket.

Szegedi Katalin honlapja >>>

Marcsi néni: Mikor alkottad meg az első munkádat? Mi volt az?

Szegedi Katalin: Még egyetemista voltam, amikor megjelent az első általam illusztrált kis könyv, Történetek egy legendás kisfiúról volt a címe. Nem mutogatom, nem vagyok rá büszke, nagyon kezdeti, zsenge útkeresés eredménye volt az a könyvecske. Egyébként a szövege is harmatgyenge volt, egy tizenkilencedik századi írónő írta a “mesécskéket”. Mindez nem számított nekem annak idején, nagyon boldog voltam, hogy megjelent, hiszen ez volt életem első könyve.

Marcsi néni: Nagyon sok gyermekkönyvet illusztráltál már. Megválaszthatod, hogy melyikhez rajzolsz? Maga az író kér fel rá? Vagy a kiadó?

Szegedi Katalin: Természetesen megválogatom, hogy milyen megbízást fogadok el, csakis magas színvonalú irodalmi művek illusztrálását vállalom. Nagyon fontos, hogy a szöveg és a kép egyformán minőségi és profi munka legyen, ha nem így van, az az olvasók becsapása. Olykor előfordul, hogy egyenesen maguk az írók keresnek meg, de általában nem vállalom el az ilyen együttműködéseket. Mindig a kiadókkal szerződöm.

Marcsi néni: Most írtam egy könyvajánlót a honlapunkra, amiben a Lenka és a Palkó című könyveidet ajánlom a gyerekeknek. Ezek három év különbséggel jelentek meg, de így is egy párt alkotnak. Milyen inspiráció hatására születtek  meg a történetek?

Szegedi Katalin: Köszönöm az ajánlást.

A Lenka úgy született meg, hogy egy olasz intézmény meghívott, hogy vegyek részt egy egyhetes illusztrátor workshopon, melynek én lehettem a kiemelt vendége, tehát nem kellett fizetnem a részvételért. Csupán annyi volt a feltétel, hogy egy kész könyvtervvel érkezzek. Így hát egy éjszaka alatt gyorsan megírtam a Lenka történetét  olaszul, hiszen Olaszországba készültem. Szerencsére olaszos voltam a gimiben. Másnap elkészítettem egy képet, hogy a képi stílusára rátaláljak. Odakint aztán a kurzuson megfestettem pár képet, végül itthon befejeztem a munkát. A Csimota Kiadó pedig örömmel vállalta a könyv kiadását.

A Palkó című könyv már sokkal tudatosabban készült, egy NKA pályázatra írtam meg, melyet sikeresen meg is nyertem. Nagyon érdekes feladat volt összehangolni a történetet a Lenka meséjével. A két könyv ugyanannak a barátságnak a történetet meséli el, csak a két gyerek saját életútját bemutatva. Az volt az izgalmas ebben a feladatban, hogy úgy írjam meg kétszer ugyanazt a sztorit, hogy ne legyen unalmasan ismétlődő az egész. Nagyon szeretem nézni a gyerekek arcát játék közben, főként ahogy egyszer csak a mese csúcspontján felismerik, hogy itt ugyanarról a történetről van szó, csak más-más megközelítésben. Csodálatos, ahogyan az előadás közben megélik a konfliktusokat. Érdekes, hogy nagyon komoly és nem túl vidám mesék ezek, mégis nagyon szeretik a gyerekek. A visszajelzések alapján pedig örömmel hallom, hogy még nagyon sokáig dolgozik bennük az élmény, és hála a pedagógusoknak, sokat beszélgetnek a gyerekek ezekről a könyvekről, melyek sokat segítenek a konfliktuskezelésben. Én ezeket a meséket mindenfajta nevelési célzat nélkül írtam meg. Ezért óriási meglepetés nekem, hogy teljesen önálló életre keltek! Hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy már nem is tudom, hány nyelvre fordították le őket, hány országban megjelent ez a két könyv! Ráadásul több országban bemutatták már bábszínházi előadás formájában is. De a legnagyobb megtiszteltetés számomra mégis az, hogy a könyveimet országszerte tanítják a pedagógus-szakos egyetemeken! Volt szerencsém megnézni egy drámaórát az ELTE-n Sinkó Judit tanárnő vezetésével… Nem tudom elmondani, mennyire libabőrös hatással volt rám az a foglalkozás.

Lenka-foglalkozás a Gyermekkönyvtárban >>>
 

Marcsi néni: A rajz vagy a történet készült el előbb a könyveidhez? Esetleg egyszerre, egymást formálva?

Szegedi Katalin: Először a történetek születtek meg, csak utána készültek el a képek, de természetesen munka közben kölcsönösen hatottak egymásra, dinamikusen fejlődött együtt a kép és a szöveg.

Marcsi néni: Az alkotásaidhoz a gyermekkorodból merítesz, vagy a képzelet és a külvilág hatására születnek meg?

Szegedi Katalin: Én nagyon ösztönösen alkotó művész vagyok, nem igazán tudok arra válaszolni hogy milyen inspiráció honnan, mikor jön. Csak jön, és kész. Mivel azonban illusztrátor vagyok, engem mindenekelőtt az adott irodalmi mű inspirál, amin éppen dolgozom. Nekem ez ad ihletet. Ha jó a szöveg, az éppen elég inspiráló erő, annál nem is kell több.
 

Marcsi néni: Gyermekkorodban milyen meséket szerettél? Később kinek a könyveit olvastad szívesen, kik voltak a kedvenc íróid?

Szegedi Katalin: Gyerekkorom kedvenc meséje Erich Kästner klasszikus meséje volt, A két Lotti. Emellett a Mary Poppins történeteket szerettem nagyon.

Marcsi néni: A kortársak közül kiknek a munkái állnak közel hozzád?

Szegedi Katalin: Nem titok, mert mindig elmondom, hogy Rofusz Kinga a kedvenc magyar illusztrátorom. De nagyon sok kiváló illusztrátor munkáját szeretem. Most csak a teljesség igénye nékül, akik hirtelen eszembe jutnak, lássuk csak…. Szalma Edit, Takács Mari, Ilyés Juli, Békés Rozi, Kun Fruzsina, Szulyovszky Sarolta, Gyöngyösi Adrienn, Horváth Ildi, Schall Eszter, Kürti Andrea, Kárpáti Tibor, Baranyai András, Herbszt László, Szántói Krisztián…. És még sokan mások.
Mind teljesen mások, az egyetlen összekötő kapocs közöttük, hogy PROFIK! Nekem ez a gumicsontom. Profi dolog legyen, amit a gyerek kezébe adunk. De rengeteg kiváló alkotó van, nem is tudom mind felsorolni!

Rofusz Kinga	Szalma Edit	Takács Mari	Ilyés Juli	Békés Rozi
Kun Fruzsina	Szulyovszky Sarolta	Gyöngyösi Adrienn	Horváth Ildi	Schall Eszter
Kürti Andrea	Kárpáti Tibor	Baranyai András	Herbszt László	Szántói Krisztián

Marcsi néni: Most min dolgozol? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Varró Dani Szegedi Katalin: Jelenleg két klasszikus művön dolgozom. Az egyik a Diótörő, amit Varró Dániel írt újra. És nagyon örülök, hogy újraírta, mert én – bevallom – alapból nem is igazán kedveltem ezt a mesét. De Varró Dani újramesélésében megszerettem, mert vagány, laza és nagyon vicces lett az új szöveg. Munka közben többször felnevetek egy-egy frappáns “geg” olvasása közben! A Jelenkor Kiadó gondozásában fog megjelenni.

A másik, amin dolgozom, az a Hófehérke. A Csimota Kiadó számára festem a képeket és fogalmazom újra a szöveget, ugyanis Papírszínház lesz belőle, és ennek a műfajnak kell megfelelni. Új vizuális formai megoldásokkal kísérletezem, amelyek most nagyon érdekesek a számomra. A szöveget kritikusan újraírom olyan szemszögből nézve, hogy jó legyen felolvasva, elmesélve. Hogy kicsi színházi élmény legyen ez a Papírszínház. A beleélésben az is segít, hogy ha kész leszek vele, majd ezzel is szeretném járni az országot. Úgy dolgozom illusztrátorként is, mintha a leendő előadó lennék: hangosan mondom munka közben a szöveget, így kiderül, hogy mi működik és mi nem.

Papírszínház a Gyermekkönyvtárban: július 30. és augusztus 13. >>>

Marcsi néni: És végül mit üzensz a gyerekeknek?

Szegedi Katalin: Sziasztok! Tartsatok ki, már eddig is szuper ügyesen csináltátok az otthonról tanulást!! De ha végre vége lesz ennek a bezárt helyzetnek, jövök, és elmesélem nektek Lenka és Palkó történetét! És majd ha kész leszek, akkor a Hófehérkét is!

De addig is: Rosszalkodjatok!

Sziasztok: Kata

Köszönöm a beszélgetést! További sikeres alkotómunkát kívánok!

Szegedi Katalin honlapja >>>

Szegedi Katalin Facebook-oldala >>>

Szegedi Katalin művei a Gyermekkönyvtárban >>>