Interjú Vig Balázs íróval

Marcsi néni a Todó kitálal a sportról című könyv olvasása után kereste meg az írót. Olvasd el a könyvajánlóját! >>> “Győzni, mindig csak győzni! Szerencsi tanár úr szerint nem elég, ha simán csak jól érezzük magunkat mozgás közben. Ha már mindent beleadunk, az már fél siker, de azzal még nem jutunk sehova, mert a sportpályán, ahogy az életben is, győzni kell.”

Marcsi néni: Nagyon könnyű dolgom van, barátságunk régi időkre nyúlik vissza, többször jártál már nálunk a Gyermekkönyvtárban is, így volt alkalmam megtapasztalni élményszerű foglalkozásaidat, és láthattam, ahogy a végén a gyerekek szeretetgyűrűjébe kerülsz. Ez segít meseregényeid megírásában?

Vig Balázs: Emlékszem, mennyire izgultam az első író-olvasó találkozóim környékén… Hiszen az első mesémet úgy írtam, hogy kis túlzással, egyetlen gyerekkel sem beszéltem korábban. Sem a családban, sem pedig a baráti körben nem voltak akkor még gyerekek. Egyáltalán nem lehettem biztos abban, hogy akár a könyv lapjain keresztül, akár személyesen sikerül majd megszerettetnem magam velük. Ma már büszkén mondhatom, hogy a könyveimnek vannak rajongói, én pedig minden egyes író-olvasó találkozón újabb barátokkal gazdagodom. Természetesen mikor egy-egy turné végén magamra maradok, és leülök az újabb történetemen dolgozni, ezek az élmények velem maradnak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy vannak kis kuktáim, amíg főzök.

Vig Balázs először 2014-ben járt könyvtárunkban (képek) >>>

Marcsi néni: Hogyan született a Todó kitálal a sportról című könyved, a Todó-sorozat harmadik kötete? Mi inspirált a megírásában? Közel áll hozzád a sport? 

Vig Balázs: A készülő új könyvemben egy apuka azt mondja a fiának, hogy neked azért nem megy a matek, mert nem szereted. A fiú pedig kijavítja: a matek nem azért nem megy, mert nem szeretjük, hanem azért nem szeretjük, mert nem megy. Sajnos a sport jellemzően az érmes keveseké. Ezért, aki nem olyan ügyes, rosszabb esetben kifejezetten lyukaskezű és x-lábú, annak magától a mozgástól is elmegy a kedve egy tesióra, vagy a kötelező edzés végére. Nekem sincs sok közöm a sporthoz, de a mozgást, az ezzel járó boldogságérzést és szabadságot nagyon fontosnak tartom. Nem véletlenül az a teljes címe a könyvnek, hogy Todó kitálal a sportról – nem csak győzteseknek.

Marcsi néni: A mesék láthatóan közel állnak hozzád. Gyerekkorodból hoztad ezt magaddal?

Vig Balázs: Anyukám sokat mesélt nekem, könyvekből, fejből, de az élettörténeteit is megosztotta velem, mindig azon a szinten, ami az aktuális koromnak megfelelő volt. Sőt nagyon szerettem hallgatni a felnőtteket gyerekkoromban, hogy miket beszélgettek egymással. Tehát nem feltétlenül a meséket szerettem, hanem a jó történeteket. Ez most is így van. Akár valós szereplők, akár kitaláltak, az érdekel, hogy mit éreznek, mit látnak maguk körül, izgalmasnak találom, ahogy kölcsönhatásba lépnek egymással.

Marcsi néni: Mikor született az első könyved?

Vig Balázs: Az első megjelent könyvemet még egyetemista koromban írtam, ez volt a Három bajusz gazdát keres, ami éppen tíz éve jelent meg. Mindig kiemelt szerepet fog játszani az életemben, hiszen ez keltette fel a Móra Kiadó érdeklődését, ehhez köthetők az első író-olvasó találkozóim. Tulajdonképpen itt indult a meseíró életem. Talán önbeteljesítő jóslat volt a könyv, hiszen a főszereplője, Kedves bajusz híres trombitaművész lesz, a barátja, Író úr pedig kiadathatja meséjét, aminek az a címe, hogy…

Marcsi néni: Gyerekkorodban milyen meséket szerettél?

Vig Balázs: Óvodában A brémai muzsikusok volt a kedvencem, később a Rémusz bácsi meséi. Rajzfilmek közül az Elsüllyedt világok, főleg a vicces nevű szereplők miatt (Popócici, Maxigáz, Agyalap, Zsebpiszok). Akkoriban zseniális mesejátékok jelentek meg lemezen és kazettán, ezek még a könyveknél is nagyobb hatással voltak rám (Az ördög három aranyhajszála, Lúdas Matyi, Óz a nagy varázsló, A Zizi bolygó titka, és a lista elég hosszú). Azért sajnálom, hogy a hangjátékok háttérbe szorultak a DVD-kkel és Youtube-mesékkel szemben, mert azokat nem kellett nézni, hanem közben játszottunk, és a képzeletünk ugyanúgy dolgozott, mint könyvolvasás közben, tehát nem egy zombitevékenység volt.

Marcsi néni: Később kik voltak a kedvenc íróid és mik voltak a kedvenc regényeid?

Vig Balázs: Az ifjúsági könyvek tettek igazi könyvmollyá. Legfontosabb kedvenceim az Erich Kästner könyvek voltak, különös tekintettel A repülő osztályra és az Emil és a detektívekre, a másik kedvencem pedig a Gombháború Louies Pergaudtól. Ezt a könyvet nem győzöm eleget hangsúlyozni és reklámozni, hasonlít A Pál utcai fiúkra, de annál sokkal életszagúbb. Azt hiszem, ezek a könyvek tehetnek arról, hogy mikor gyerekeknek írok, vagy kiskamaszoknak, akkor egészen kendőzetlenül beszélek olyan dolgokról is, amiket más írók szeretnének elhallgatni előlük. Rengeteg kedvencem lett, folyamatosan olvastam. Sőt minél hamarabb felnőtt könyveket akartam olvasni, mert frusztrált, ha valaki azt mondta, hogy valami nem neked való, vagy ezt még úgysem értenéd… Ezért Csehov és Stephen King is elég korán bekapcsolódtak az életembe.

Marcsi néni: A kortársak közül kiknek az írásai állnak közel hozzád?

Vig Balázs: Összességében azokat a gyerek- és ifjúsági könyveket szeretem, amik egyszerre több korosztályhoz is szólnak, többrétegűek, van aljuk, mondanivalójuk, mégis szórakoztatóak. Magyar kortársak közül Pacskovszky Zsolt Szabadesés című kamaszkönyve jut eszembe, illetve Dóka Péter meséi (kedvencem tőle a Lila királylány). Nagyon jól szórakozom Dániel András könyvein. Legutóbb Zágoni Balázsra figyeltem fel a Gömb című regénye kapcsán, ennek már megvettem a második részét, de sajnos még nem olvastam. A felnőtteknek írók közül néhány kedvenc: Cserna-Szabó András, Bartis Attila, Dragomán György, Tar Sándor.

Marcsi néni: Milyen terveid vannak, milyen írásaid születnek a közeljövőben?

Vig Balázs: Elkészült egy mesém, amit 5-8 éveseknek szánok. Málna és a gravitáció a címe. Sajnos a jelenlegi helyzetben nem hiszem, hogy még idén kiadásra kerülne, de nagyon szeretném, hogy legkésőbb jövőre megjelenjen. Belevágtam egy izgalmas új projektbe is, erről még korai lenne részleteket elárulnom, de egy tőlem eddig még sosem hallott új műfaj várható. Ráadásul eddig leginkább alsósoknak írtam, most viszont készülhetnek a felsősök is, mert jövök!

Marcsi néni: Végül mit üzensz a gyerekeknek?

Vig Balázs: Nagyon hiányoznak a könyvbemutatók, és hogy személyesen találkozzunk! Erre most még kicsit várni kell, de ígérem, bepótoljuk! Addig is egy kis játékra hívlak. Ha van kedved, nézd meg ezt a videót, amiben mesélek:

Ezután te jössz: olvass fel, vagy adj elő egy részletet bármelyik könyvemből!

Küldd el nekem a vigbalazsnak@gmail.com címre, és ígérem, szerepelhetsz a hivatalos alkotói oldalaimon:

Vig Balázs honlapja >>>

Facebook-oldala >>>

Vig Balázs művei könyvtárunkban >>>

A 2016-os Cimbora országos kortárs irodalmi versenyének döntője könyvtárunkban került megrendezésre,
a zsűri elnöke Vig Balázs volt (képek) >>>
 

2018-ban a Kalóztáborban vendégünk volt egy félelmetes Kalózkapitány... >>>

A Kalóztáborunk ideje alatt készített papírszínházi bemutató Vig Balázs Puszirablók című műve alapján: