Interjú Wéber Anikó íróval

Marcsi néni a Visszhangország című könyv

olvasása után kereste meg az írónőt!

Olvasd el a könyvajánlóját! >>>

​“– És a pelyhek soha nincsenek egyedül – folytatta a lány.
– Az lehetetlen, hogy csak egyetlen hópehely essen le az égből.
Mindig többen vannak.”


Marcsi néni: Tudjuk, hogy pedagógusként sok tapasztalatot szereztél a gyerekek körében. Ez mennyire inspirált a könyveid témáinak kiválasztásában?
 

Wéber Anikó: Az írás során mindig felhasználom azokat az élményeket, tapasztalatokat, amelyeket a gyerekek között szereztem. Megismertem az őket foglalkoztató témákat, a nehézségeiket, félelmeiket, örömeiket, és ezeket beépítem a regényeimbe is. Az osztály vesztese című első regényemben az iskolai erőszakkal, bántalmazással foglalkoztam, mivel sok ilyen esettel találkoztam pedagógusként. Azt jártam körbe, hogyan lesz egy közösségben valakiből bántalmazó vagy áldozat. Az El fogsz tűnni című könyvemben a „szemlélőkre”, a bántalmazás megfigyelőire és az osztályközösség alakulására fókuszáltam. A Zuhanórepülésben a gyerekeket ért traumák feldolgozását mutatom be, a Cseresznyeliget titkában pedig a barátság, barátkozás áll a középpontban. A legújabb ifjúsági regényem történelmi témájú, de még itt is fontos szerepet kap, hogyan alakul egy népszerű diák és egy perifériára szorult osztálytársának a kapcsolata, miként segítik és alakítják egymást. A Ragacs, a hős kismacska című, kisebbeknek szóló mesekönyvemben pedig a félelmek és a szorongás feloldását segítem a történeteimmel.

 

Élő videó Az osztály vesztese című regényről az írónő Facebook-oldalán >>>

 

Marcsi néni: Mélyen megmaradt bennem az egyik regényed, a Zuhanórepülés, mert pont akkor kezdtem el olvasni tavaly, amikor repülővel utaztam. :) Persze nem csak ez volt az oka, hiszen itt is komoly lelki témát boncolgatsz, önmagunk félelmét. Úgy érzed, hogy ezeknek a problémáknak a feltárásával segítesz és üzensz a gyerekeknek?
 

Wéber Anikó: Igen, szerintem egy regény mindig segíthet az olvasóknak. Választ adhat az őket foglalkoztató kérdésekre. Hiszen a szereplőkkel utazva, gondolkodva nagyon sok mindenre ráébredhetünk. A történet, cselekmény során lehetőségünk nyílik arra, hogy egy témát, nehézséget több szemszögből is megvizsgáljunk, több szereplő reakcióját is megismerjük. Szerintem egy jó regény elolvasásával mindig építkezünk, fejlődünk, tanulunk, és nekem fontos célom, hogy ilyen műveket adjak az olvasóimnak. Szerencsére nagyon sok visszajelzést kaptam már tőlük, és sokan mondták, hogy segítettem, erőt adtam nekik a könyveimmel. Nekem ez a legnagyobb ajándék.

 

Marcsi néni: Nagyon szeretem a könyveidet, mert mindig mélyen ülő problémákat tárnak fel. Szerinted ezek a problémák itt vannak mellettünk, de nem merünk beszélni róluk?
 

Wéber Anikó: Sok olyan tabutéma van, amelyről nehéz beszélni. A bántalmazás is ilyen, hiszen a gyerekek gyakran a szüleik előtt is szégyellik, hogy megalázták őket az iskolában, a felnőtteknek pedig nem mindig vannak biztos válaszaik, megoldásaik a szituációra. A regények lehetővé teszik, hogy elinduljon a beszélgetés, hiszen ilyenkor nem kell rögtön a számunkra kínos emlékekkel kezdeni. A szülőknek sem kell faggatózniuk, hanem megkérdezhetik, melyik szereplővel érez együtt a gyerekük. Kivel tud azonosulni és miért? Beszélgethetünk a szereplőt ért bántalmazásról, a szereplő fájdalmáról. Megvizsgálhatjuk, ő miért, hogyan került nehéz helyzetbe, és miként próbált boldogulni. A gyerekek ráébredhetnek, hogy nincsenek egyedül, hiszen a könyvbéli karakterek is azt élik meg, amit ők. Szerencsére sok jó beszélgetést indítottak már el a regényeim, előfordult, hogy a szülők együtt olvasták a fejezeteket a gyerekeikkel, és megvitatták a tartalmukat. Az egyik legkedvesebb gyerekkori emlékem épp a közös családi olvasáshoz kötődik. A szüleim gyakran olvastak fel nekünk, később pedig anyukámmal mi olvastunk az öcsémnek, majd megbeszéltük az izgalmas történéseket. Arra törekszem, hogy a könyveimmel én is hasonló élményt adhassak a családoknak.

 

Marcsi néni: Melyik művedet érzed legközelebb magadhoz és miért?
 

Wéber Anikó: Mindig a legújabb könyvemet szeretem a legjobban, hiszen az még erősen él bennem. Így jelenleg Az ellenállók vezére című történelmi ifjúsági regény a kedvencem, ami márciusban jelent meg. A két főhős a 21. századból visszautazik 1867-be. Velük együtt az olvasók is részt vehetnek Ferenc József megkoronázásán, táncolhatnak bálon, vacsorázhatnak arisztokraták estélyein, kinyomozhatnak egy rejtélyes bűntényt, és leleplezhetik az ellenállók titkos szervezkedését is. Eltöprenghetnek azon, jó volt-e a kiegyezés az országunknak, és létezett-e más lehetőség. Találkozhatnak Deák Ferenccel, Erzsébet királynéval és Andrássy Gyulával. Megnézhetik, milyen volt az akkori Városliget, Duna-part, Korona Kávéház, Kugler cukrászdája vagy egy zsibvásár a Hermina téren. Bemutatom, hogyan éltek a 19. század közepén a magyar arisztokraták, és hogyan alakították a főváros és Magyarország politikáját, sorsát. Aki szereti a történelmi regényeket, a kosztümös filmeket, a kalandregényeket, az biztosan kedvelni fogja Az ellenállók vezérét is.

 

Marcsi néni: A Visszhangország című könyvedben tetszett, hogy rávilágítasz az emlékek fontosságára is. Neked is nagy szerepet töltenek be az emlékek az életedben?
 

Wéber Anikó: Igen. Nagyon szeretek emlékezni. Szerintem minden jelen pillanatban ott bújik sok száz és ezer múltbéli pillanat is – kiragadva a maga kontextusából, mégis magában hordozva mindazt, amit egyszer régen jelentett. Bármikor előjöhetnek és megrohanhatnak ezek a régi emlékek. Amikor kinyitok egy albumot. Amikor megérzem a levegőben a készülő sütemény illatát. Amikor belekortyolok egy bögre teába. Amikor sétálok. Amikor kitekintek az ablakon az égre. Így van ez írás közben is, akkor is észrevétlenül előjönnek régi emlékek, és beépülnek a készülő regénybe. A Visszhangország című könyvemet szerettem a legjobban írni, talán éppen azért, mert az emlékekről, emlékezés fontosságáról szól. Egy olyan világot teremthettem meg benne, ahol minden elfeledett, magányos lény otthonra találhat. Cinke, a főszereplő kisfiú attól fél, hogy a szülei megfeledkezhetnek róla, Gréta, az útitársa pedig olyan kamasz, aki éppen önmagát keresi, hiszen annyira szeretett volna megfelelni a környezetének, hogy „elfelejtette”, mire is vágyik ő, és milyen álmai vannak.

 

Marcsi néni: A gyermekkori élményeidből is tudsz meríteni az írásaidhoz?
 

Wéber Anikó: Igen, sok gyerekkori élményemet felhasználom az írás során. Szerencsére nagyon jól fel tudom idézni, mit éreztem, gondoltam kislányként, diákként, így minden regényemben akad olyasmi, amit a saját gyerekkoromból, emlékeimből vettem át.

 

Marcsi néni: Kik voltak a kedvenc íróid? A kortársak közül kiknek az írásai állnak közelebb hozzád?
 

Wéber Anikó: Az olvasás nekem mindig azt jelentette, hogy bárhová elutazhatok. A fantázia segítségével lehetek bárki, bejárhatok új és idegen világokat. Gyerekként nagyon szerettem Lucy Maud Montgomery írónőt. Regényeinek főhőse: Anne Shirley megtanította, hogy a fantázia mindig gazdaggá tesz, mindegy, mennyi a pénzünk. Frances Hodgson Burnett regényeiért is rajongtam. A padlásszoba kis hercegnőjétől megtanultam, hogy a mese és a mesélés erőt ad a legnagyobb bajban is. Kamaszként elolvastam minden Salinger-regényt és Virginia Woolf összes művét. Nagyon csodálom a tehetségét, hiszen a műveiben egyetlen pillanatba tud sűríteni mindent: a szereplők érzéseit, gondolatait, a háttér zajait, a színeket, illatokat, formákat, képeket, történéseket. Jane Austen is hatalmas kedvenc, ahogy Elizabeth Gaskell, Thomas Hardy és E. M. Forster is. A magyar szerzők közül Szabó Magda regényeit szeretem a legjobban. A kortársak közül pedig Mészöly Ágnes, Gimesi Dóra, Domonyi Rita művei állnak hozzám közelebb.

 

Marcsi néni: Milyen terveid vannak, készül-e újabb regényed?
 

Wéber Anikó: Igen. Van egy kezdő olvasóknak, elsősöknek és másodikosoknak szóló sorozat a Pagony Kiadónál: a Most én olvasok. Ebbe a sorozatba írtam én is Marciról, egy durcás kisfiúról, akiből nyitott, barátkozó elsős diák lesz. Jelenleg egy különálló Marci-köteten dolgozom, amiben azt járom körbe, hogyan illeszkedhet be az osztályközösségbe egy új diák, aki eltér az átlagtól, és nem mindennapi tulajdonságai, képességei vannak.

Az olvasóimnak készülök egy folytatásos regénnyel is, amit hétről hétre követhetnek, és a fejezet végén mindig ők dönthetik el, hogyan folytatódjon a történet. A Pagony Kiadónak az Abuszolút Könyvek című Facebook-oldalán lehet olvasni az aktuális fejezetet és szavazni a folytatásról. Nemcsak a diákokat, de a felnőtteket is várom szeretettel, hogy együtt írhassunk regényt! 

A regény címe: Örök nap

7. fejezet >>>
(szavazási határidő: május 25.)

Az előző fejezetekez itt olvashatod >>>

 

Marcsi néni: Mit üzensz az olvasóidnak?
 

Wéber Anikó: A könyveimben benne van a szívem-lelkem. Rengeteg kimondott és ki nem mondott érzésem, élményem, tapasztalatom, félelmem. Az írás során mindig teremtek egy fantáziabirodalmat, amit minden olvasó újrateremt a képzeletében. Ebben a birodalomban találkozhatunk. Sajnos személyesen most nem beszélgethetünk a járvány miatt, de nem számít a távolság, az országhatár, az olvasók mindig megismerhetnek, ha belelapoznak a regényeimbe. Én már nehezebben ismerhetem meg az olvasóimat. Ezért arra bátorítom őket, ha van kedvük, írjanak nekem a szerzői oldalamon >>> az olvasmányélményeikről! Nekem ez az ajándék!
 

Köszönjük a beszélgetést!

 

Kapcsolódó linkek: