Évfordulók, események

„...Kétségkívül Lugosi alakításának és Karl Freund operatőri munkájának köszönhető, hogy Tod Browning 1931-ben készült filmje nagy hatást gyakorolt Hollywoodra. (…) Freundnak köszönhetően a Drakula-kastély képe baljós és ijesztő; s a Nosferatu hatását idézik az olyan képsorok is, mint a koporsóból előkúszó kéz vagy a kriptában nyüzsgő zajos patkánysereg.” Neki köszönhetjük „a lassú kocsizásokat, a Dracula védjegyévé vált hipnotikus nézést (két spot lámpát irányított a színész szemébe) és a magát meghazudtolni képtelen expresszionista világítást. Érdekes tény még az is, hogy a filmben egyszer sem lehet látni Dracula szemfogait, habár ez az, amiről minden vámpír megismerszik, ráadásul magáról a vérszívás aktusáról és az azzal járó „kétpontos" hegről is le kell mondanunk.” 

 

 

Browning nagy kockázatot vállalt, amikor Dracula megformálására az akkor alig tíz éve az Egyesült Államokban élő magyar színészt kérte fel. Lugosi nehézkesen, erős akcentussal beszélt csak angolul, de ez a „hibája” a filmben előnyére vált: különleges kiejtése, hanghordozása, „kínkeservesen megformált mondatai a szalontársasághoz szokott közönséget gúnyolták.” Az első beszélő Drakula gróf (a korábbi produkciók ugyanis még némafilmek voltak) így valahogy sokkal félelmetesebbnek tűnt.

„Drakula, a vámpír számtalan film alapötletéül szolgált; a legenda mélyén volt valami, ami megihlette a mozit. Talán az erotika és a rettegés találkozása. A vámpír támadása nem különösebben érzéki, ám vérszívás közben gyöngéd meghittséggel öleli magához az áldozatokat, és a szüzesség (és a a lélek) elvesztése és a vámpírrá válás között kétségkívül van valami ösztönös kapcsolat. Olyan ez az aktus, mint egy lenyűgözően vonzó elkövető által udvariasan, kimérten, elegánsan megejtett liliomtiprás. Miután a Drakula-mítoszt különböző megközelítésekben már számtalanszor feldolgozták (…), a téma olyan, mint egy operalibrettó vagy egy Shakespeare-darab: a történet minden részletét ismerjük, ezért főként a stílus és az előadásmód érdekes.”

(forrás: Ebert, R.: Száz híres film. 222-226.o. és Drakula, a tömegfilm (filmpont.hu))