Évfordulók, események

A gazdag főnemesi családba született Francois de La Rochefoucauld élete kalandokban és szerelmekben gazdag volt. Alig múlt 14 éves, mikor megnősült; megjárta a Bastille-t (igaz, csak egy hétig), többször kegyvesztett lett s száműzték, részt vett az ország politikai életében, a királyi udvar intrikáiban. Negyven évesen állt neki első műve, Mémoires-nak (Emlékiratok) összeállításához, fő művét, a Maximes (Maximák) című aforizmagyűjteményének első kiadása 1664-ben jelent meg (a későbbi kiadások során bővült a tartalma).

Végtelen becsvággyal indult az életnek, fiatal korában kalandos hős és intrikus volt, mindenben csalódott, mindenütt margóra került; sorsában elsőnek értette talán meg, hogy a nagy feudális nemesség kora lejárt, a királyé a égleges győzelem. Visszavonultan élt, kevés számú szeretteivel érintkezve, közéjük tartozott Retz kardinális, a híres emlékiratíró, továbbá Mme de Sévigne és Mme de la Fayette.

Gondolatait és világszemléletét nem szedte rendszerbe, hanem rövid, tömör, epigrammatikusan kihegyezett „maximák”-ban írta le. Maximáiból a csalódott ember hangja szól; ő az első nagy kiábrándult. Maximái, ezek a „naivitás ellen való orvosságok”, mind lélektani jellegűek, az embert mutatják be, az embert leplezik le. Ra Rochefoucauld nagy vívmánya az erények leleplezése.

Ő mutat rá elsőnek erényeink sötét, magunknak sem bevallott indítékaira. Minden erényünk mögött önzés, hiúság vagy gyengeség lappang. (…) Csak áltatjuk embertársainkat és önmagunkat, amikor azt hisszük, hogy bátrak, jók vagy mértékletesek vagyunk. (…) „Pesszimizmusa, mondja Fauget, a nagyúré, sokkal inkább megvető, mint keserű.”

Kortársai egyáltalán nem háborodtak fel kemény igazságain, maximáit megértéssel és elismeréssel fogadták. (…) La Rochefoucauld nem fenntartás nélkül pesszimista – vannak kivételes emberek is (ez is az arisztokratikus gondolkozásból következik) és vannak önzetlen erények is, csak amikor tettek formájában a világ színe elé lépnek, akkor keverednek el alacsonyabb motívumokkal. A Maximák hosszú évek csiszoló munkájával, egy egész kis előkelő társaság tanácsainak meghallgatása után alakultak ki. Semmi sem lehet náluk tömörebb, biztosabb, élesebb – hideg tökéletességük csak Swift gyilkos prózájával hasonlítható össze.”

forrás: Szerb A.: A világirodalom története. Magvető, 1980, 337-338.o.